Június 23. Yoshi üdvözlőkártyával tör rá a gyanútlan emberekre; Zeki hamarosan utazik, így írunk neki egy jókívánságokal teli képeslapot. Tegnap este hét óra fele, ahogy megvette, látta a hőmérőn, hogy 43°C fok van. Ezellen csak úgy tudunk védekezni, hogy nem mozdulunk ki a szobából. Érzem, hogy megszokok, és vitriolos pennámból is fogyóban a ténta, ma este ezért elmentem a piacra, hogy beszerezzem a holnapra tervezett legújabb polgárpukkasztó ötletemhez szükséges kellékeket.

Ahhoz képest, mekkora szája van, és milyen paraszt az orosz srác, úgy néz ki, nem tud arabul, mert fát kapott a tegnapi Ibrahimos dolgozatára. Még a gambiai Bábá is hármas lett, aki pedig alulról húzza meg az osztály tudásszintjét. A franciaóra ma is elmaradt, mert Maryam nem jelent meg, ez a baj, ha baráttól tanul az ember, megbocsátunk, ezért nem működik rendszeresen. A Ksawerys helyzet azért kicsit más, mert itt van tíz méterre, bármikor fülöncsípem. A mai órát ő is sztornózta, mert „eddig nem csinált semmit”, és most „tanulni akar”. Ez nagyon dícséretes, és hát ingyen dolgozik nekem, én sem akarok rászállni, de meg kell jegyeznem, tegnap ugyanezen indokkal próbálkozott, de egy óra múlva ott találtam a számítógépes piff-puff játéka előtt, ahogy ölte a marslakókat. Vacsoránál a tündér tajvani srácok megosztották velem a gung-bao marhát, amit a még a lányok hoztak haza a China Grillből (amiről jót itt, rosszat itt), így nem maradtam éhen. Utána láttam, a menza egyik macskája, akit mi etetünk a maradékkal, odahányt a menza küszöbére. Cégér.