Április 16. Tegnap Yaqoob jelezte, hogy ma nem lesz, és amúgy is tízkor kezdtünk volna, úgyhogy csak tizenegyre kellett volna bemennem Badr két órájára. Azért a feltételes mód, mert nem sikerült ezt összehoznom, ami szégyen. Napok óta éjszakázok, és aktív óráim száma növekedett, a helyiek ezt úgy oldják meg, hogy literszám fogyasztják az energiaitalokat. Én erre nem vagyok hajlandó, úgyhogy egy életmódváltással kapcsolatos döntéssel, és egy alapos rendrakással kezdtem a napomat, ha már az órákat elaludtam. Eszembejutott Kerím, így felhívtam, mi újság a kínai étteremmel, mondta, épp a China Grillbe tartanak, menjek én is. Naná. Ali és Kerím ma vásárolni voltak, az Avenues Mallba mentek, az egyik legdrágább pláza, Ali 20 dínárt fizetett egy napszemüvegért, a bolond. Rendeltünk, legutóbbi élményem fantasztikus ízekkel gazdagított itt, és múltkor az egekig magasztaltam, ezért fájt nagyon, hogy a csípős-savanyú levest majdnem ehetetlenre borsozták, a kínaiak sem tudták megenni. Ezt a megbocsáthatatlan vétséget egy ilyen remek helytől ugyan valamelyest kompenzálta a Gung-bao marha, és a citromos-bambuszos csirke, és az, hogy a pincérnő láthatóan elszégyellte magát, mert nem ettük meg a levest. A többiek is panaszkodtak, hogy legutóbb pedig milyen jó volt. A garnélás rizskeverék sem volt rossz azért, de a sült fagylalt igen, és még az árát (1,300 KD) sem érte meg. Próbáltam beszélgetni a pincérnőnkkel, Susie az angol neve, amikor a kínai nevét kérdeztem, megrettent, hogy minek az nekem, és biztos jól fogom kiejteni? Mondtam, majd megpróbálom. Végül azt mondta, igen, jól ejtettem ki, megnyugodtam, mert kínaiul nem tudok semmit, csak azt, hogy nagyon ügyelni kell a hansúlyra, meg a dallamra. Megkérdeztem Kerímet, miért volt fontos, hogy hogy ejtem ki, talán valami mást jelent, ha más a hangsúly? Filozofikusan annyit mondott, a nőket nem értheti senki. Kerímet egyébként a többiek heccből kuvaiti dialektusban szólítják, azaz a feltehetően indiai hatás miatt nem Kerím, hanem Cserím (persze csak néhány szóban változik), és dőltünk, amikor megszólalt, hogy „Cserím vagyok Csuvaitból”. Még a véres verejtékkel átszenvedett ókorszigorlatom hamvaiból, abból a két ókóri Kína történetéhez kapcsolódó tétel morzsáival akartam villogni, de a többieknek fogalmuk sem volt a dinasztiákról. Vacsi után elmentünk egy borbélyhoz, Ali akart hajat vágatni, 4 dínárt fizetett a nyomorult, még csak meg sem mosták neki, és olyan nagy változás sem történt. Ez hamarosan nekem lesz aktuális, bár tegnap a lányok szabályosan rámparancsoltak, hogy ne merészeljem levágatni, mert a hosszú néhány régi kép alapján sokkal jobban áll nekem. Én kötöm az ebet a karóhoz, mert egyfelől utálom a hosszú hajat, másfelől nem leszek olyan hülye, hogy 50°C-ban lobonccal szaladgáljak az utcán. Aztán kiderült, felesleges a lelkiismeret-furdalás a kihagyott Badr órák miatt. Tizenketten voltak jelen a huszonvalahányból, és bár két óra lett volna, Badr húsz percet késett, és harmincat percet tartott, ebből állt a nap.