Augusztus 1. Reggel kilenckor keltünk volna, azért a feltételes mód, mert ez senkinek nem sikerült,, pedig megígértük Viktóriának, hogy tízre a sakanjánál leszünk. Ez sem sikerült, de a lányokra is lehetett hálisten számítani, mert ők is elaludtak. Az elején úgy indult, hogy én és Viktória megyünk, aztán Ksawery és Yoshi is jelezte, hogy szeretnének jönni, de odalent találkoztunk Yoshihikoval is, Adnánnal, és Alival, akik gondolták, miért is ne. Ez csak fiúrészről, mert Maryam is csatlakozott hozzánk, illetve tőlük függetlenül Aida, és Shams is. A lányok nagyon klikkesednek, és az egyes klikkek utálják is egymást rendesen, így nagyon érdekes lesz ötödikére a vizsga után istenhozzád-bulit rendezni, mert mindenki kérdezgeti, hogy „…és ő ott lesz? Mert ha igen, én ugyan nem!”. Csak egy példa, Paulina és Krisztina fújnak egymásra, vagyis Paulina nem tolerálja Krisztinát, mert az nem is nyugtázza a létezését még egy kóbor „helló”-val sem. A koreaiak megint csak magukban hajlandók bármire, a török lányok nyers stílusát sem viseli el mindenki, és abban is biztos vagyok, hogy kedvenc ribanc vesszőparipám, Klára sem totojázna, ha kilökhetné a két indonéz lányt az ablakon. Van egy másik csoport, mint kiderült, a csoportot egyedül Shahad alkotja, aki, mint Júdeai Nemzeti Front ellen viszont bármikor szívesen összefog az összes többi. Ennyit a szociometriáról, szerencsére senki nem érezte magához láncolva a másikat a piacon. Nem láttunk sajnos semmi érdekeset, ami szomorú, mert többet nem jövünk már ide (Yoshi vett Szaddámos játékkártyát). A délelőtt elment a nézelődéssel, pár klasszikus apróságot vásároltak a többiek szuvenírnek, és örültem, mert korábban ugyanazon cikkeket olcsóbbra alkudtam. Elváltunk, a lányok hazamentek, meg kalligráfiára, ebédeltünk, és eldőltünk itthon aludni. Este találkoztam Viktóriával a piacon, az őrület határáról cibálta vissza a kalligráfiatanára, mert kiöntötte a tintát félkész művére. A fickó nagyon tud, mert néhány laza kézmozdulattal belerajzolta a pacát a mintába, ami most jobban néz ki, mint előtte volt. Hazakísértem, onnan Mitch hozott haza vadiúj Jaguárjával. Nem szeretem a kocsikat, de az tényleg tud valamit. Mitch mesélte, hogy a katonai melója keretében bizonyos hullajelölteket vezetni kell tanítania. Az indiaiak rendre buknak a vizsgán állítólag, Mitch szerint frusztrálja őket, hogy egyenruhás ül mellettük, mert odahaza az ilyen nem kérdez, csak üti őket.