HTML

300 nap Kuvaitban

"Zavarban voltam, mert épp imaidőben értem haza, és az emeleti imaszőnyeg csupán két méterre van az ajtómtól...richtig ilyenkor nem találja a kulcsát az ember..."

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2008.08.11. 22:22 -md-

Utószó

 

Igen, nagyon jó volt! Fantasztikus élmény, de többet nem megyek vissza. Nekem ott nincs helyem, csakúgy, mint Magyarországon. Több naplót sem írok. Ezt főleg a családomnak, barátaimnak (és harminc évvel későbbi önmagamnak) írtam, de boldoggá tett, hogy mások is érdekesnek találták. Nagyon sok történet maradt közzétetlen, aminek sokféle oka van. Volt olyan, amit magánügy kategóriába soroltam, volt olyan, amivel feleslegesen kavartam volna indulatokat, és voltak olyanok is, amik olyanokról szóltak, akik nem érdemelték meg, hogy csípős nyelvem savanyú szavaival illessem őket, olyan jók voltak hozzám. Mentségemül azt gondolom, a cinizmus, a kritizáló hajlam és gonoszság ilyen mértékben nem születik az emberrel, rászokik, vagy épp rákényszerül. Szemléletem, és véleményem is gyökeres fordulatot vett, amit tavaly szeptemberben még el sem tudtam volna képzelni, de ezt nem szeretném kifejteni. Írok; összeszedem azokat a hasznos tudnivalókat, amik a kinti ösztöndíjas élethez kellenek, hogy könnyebb dolga legyen a jövőben érkezőknek. Annyira naiv nem vagyok, hogy azt várjam, értékeljék, de én például nagyon örültem volna, ha valaki elmondja azokat a tudnivalókat, (amiket természetesen nem hiszek el, amíg nem szembesülök vele magam), amiket ott majd leírok. A többiek, a bolgár, a lengyel nem értették, miért töröm magam másokért, dehát mi mind ugyanabban a szindrómában szenvedünk. El nem múló hálával tartozok minden ösztöndíjasnak, és új barátnak, akik ezt a 10 hónapot felejthetetlenné tették számomra. Ha nem lett volna ilyen ragyogó, és szolidáris a társaság, talán az első géppel menekült volna haza mindenki. A legújabb, hogy úgymond harcok dúlnak Haddzsi, és Salome országa között. Takumi későbbre tetette a repülőjegyét, hogy tovább maradhasson a lánnyal, aki egy év távollét után arra ér haza, hogy országa háborút visel. Kegyetlen dolog. Emellett nincs jogalapom panaszkodni, mennyire taszít a magyar valóság, de nem hazudok akkor sem, ha azt mondom, örülök, hogy kint lehettem, és örülök, hogy visszajöttem.  Hogy mi lesz ezután? Azt nem tudom. Majd találkozunk, insalla!

VÉGE

komment


A bejegyzés trackback címe:

https://300nap.blog.hu/api/trackback/id/tr8611459
süti beállítások módosítása