Június 20. Elkezdtem lengyelül tanulni. Ez az első szláv nyelv, amit intézményesen tanulok, és eszem ágában sem volt ezt, inkább a szerbet, bár még inkább a csehet, de erre van lehetőségem, hát ez. Nem olyan szörnyű, mint képzeltem, bár a hangtan izgalmas. Néztem, nagyon jó kabarékat írnak ezen a nyelven, noha kitörni nem fognak, mert a nyelvi játékok dominálnak, legalábbis azokban, amiket én láttam. A „Tanuljunk nyelveket”-sorozat lengyel nyelvkönyvének ’66-os negyedik kiadásából tanulunk, tehát a lecke valami olyan lesz, hogy az „elvtársak mennek az üzembe”. Az első leckében már olyan hasznos mindennapi szót tanultam, mint „tintatartó”. Délután felkerekedtünk a herceggel ketten a legnagyobb hőségben. A homokviharnak vége szerencsére, most süt a nap, és olyan negyvenöt fok felett járunk. Én jól bírom, a többiek legenyhébb hasonlata is utcai kemence, vagy csak szimplán pokol. Ez nem helyes, ha létezik pokol, az sokkal melegebb, legalább annyira, hogy én is kiakadjak rajta. Inkább nevezném ezt Purgatóriumnak. Igaz, ez nem olvasztótégely (mint A salemi boszorkányok eredeti címe, amiben elválik a jó anyag a rossztól), de mint tisztítótűz, emberformáló tényező. Maryam Keifánban, a CoffeBean kávézóban tartotta nekünk, és Viktóriának az első franciaórát. Az egész indoka azt hiszem az, hogy sok a szabadidő, és nem tanulunk órán semmit, így kihasználjuk a másik természet adta adottságait. Jó móka, társaság, és haszna is van. A francia nekem ment a legjobban, de én jó előnnyel indultam. Vasárnap lesz a következő. Megállapítottuk, hogy mindenkinek romlik az anyanyelve, én is átolvasok kétszer minden írást, első körben van, hogy első osztályos nyelvi hibákat, és egyeztetéseket javítok ki, a második körben a magyartalanságokat igyekszem kigyomlálni, de még így is mennyi marad benne. Nem tudnánk szigorúan egy nyelven kommunikálni, különböző szavak más-más nyelven jutnak eszünkbe, vagy mert máshogy egyszerűbb valamit kifejezni. A nyelvi szépségek nemigen jutnak, a megértés az első, ha baj van, nem segítségért kiáltunk, hanem szaladunk a szótárhoz. A többiek között értettem meg, mit is jelent valójában a bábeli történet. Ksaweryvel megnézettem A tanú c. filmet, van hozzá egy elfogadható angol felirat, de azt a bájat, amit én érzek, ha nézem, nem tudja visszaadni. Nagyon tetszett neki, és megkért, írjam ki neki a szállóigévé vált mondatokat, mert „a nemzetközi helyzet egyre fokozódik”, és szüksége lehet még rá. Külön boldogság volt nekem, hogy Őze Lajost emelte ki a filmből; természetesen mindenki zseniális, de itt a szerep olyan mesebeli harmóniában van a színésszel, amilyenről csak szuperlatívuszokban tudok megemlékezni.