Április 8. „A fene egye meg, elaludtam”- mondattal ébredtem fel délben. Összekaptam magam, elszaladtam Lameed órájára. Az egyik lánypáros –akik épp ma tartottak kiselőadást a középkori európai színházról- rögtön hasznomat vették, mert nem ismerték a „deus ex machina” fogalmának helyes kiejtését. Először le se esett, mit akarnak, mert mintha franciául próbálta volna a csaj kiejteni, bizonyára azzal a logikával, ha nem angol szó, akkor csak francia lehet. Az előadásuk során, amikor ehhez a szóhoz ért, kétségbeesett szemekkel először a szóra pillantott a kivetítőn, majd ugyanazzal a szemmel rám, és megkért, hogy inkább én. Ismét analitikus óra kerekedett, Lameed leszögezte, hogy a kuvaiti politikusok a vallást egyedül politikai-gazdasági céljaik elérésére használják. Ha infóim helyesek, az általános választásokon 2006-ban szavazhattak a nők először-ha politikus szemszögből nézem, sokszor meggondolom megéri-e szavazójogot adni, mert nem mindegy, hogy az újak kire fognak szavazni. Ilyen példa akad otthon is, és a politika mindenütt ugyanaz. A mai morális lecke abból állt, hogy nem szabad mindent mindenkinek elhinni, illetve jó, megbízható, felkészült embert kell megkérdezni az adott problémával kapcsolatban. Erre például hozta, hogy egyszer imádkozott a mecsetben, és a melletelévő rászólt, hogy semmit nem ér az imád, hékás, mert nincs rajtad zokni. Ez baromság, mondta ő, mert ahhoz, hogy egy muszlim a teremtőjéhez szóljon, nem kell protekció, közvetítő, vagy valami különlegesség (jelen esetben zokni). Avagy egy másik, valami fanatikus mondta, hogy az ébresztőóra beállítása napfelkelte utánra harám (vallásilag tiltott dolog), mert ezek szerint előre eldöntötted, hogy nem kelsz fel, és kihagyod a hajnali imát. Tulajdonképpen –ami az egyik legjobb dolog- valamiféle kritikai gondolkodásra tanítja őket. (Fel is emlegette, más professzorok bemagolt szöveget mondanak megszakítás nélkül, és óra végén el is viharzanak, nehogy a diákok kérdezzenek valamit, amire jó eséllyel nem tudnának válaszolni. Ez minden egyetemen előfordul…) Igaz, nem teljes kriticizmus ez, mert ahogy ő fogalmazott, „van, amit meg kell kérdőjelezni, és van, amit nem”. Ez utóbbiba tartoznak a vallási alaptételek, miszerint a Korán Isten szava, stb. A Korán szövegének nyelvezetét, bár született arab, és művelt, de nem nagyon érti, inkább fordul az angolhoz. A családjáról mesélt egy kis színest, a kuzinja nem öl csótányt, mert hisz a reinkarnációban, ebből is nagy patáliák vannak odahaza, mert a család nagyobbik fele muszlim, és ilyesmiről hallani sem akarnak. A megkérdőjelezhetetlen dolgok, és a kritikai gondolkodás ötvözésére álljon itt ez a történet: Lameednak egyszer valami ügye volt egy úgymond megszállott emberrel, akibe beleköltözött valami dzsinn. A dzsinnek léteznek, ez nem kérdés, mert benne van a Koránban. El is mentek a „kezelésre”, de azt nem bírta ki röhögés nélkül, olyan hiteltelen volt, annak ellenére, hogy szilárdan hisz a dzsinnek létezésében. Igazából ez az, amiért csodálom, hogy ezt a kettőt össze tudja hozni, és ki tudja békíteni egymással, és összességében egy kedves, toleráns, nyitott személyiség. Remélem, sikerül neki hozzá hasonlókat nevelni. Óra után azonnal szaladtam Fahaheelbe, Annáékhoz, mert egyik ismerősük volt olyan kedves, és csomagot hozott nekem hazulról, telis-tele sertéshússal, köszönöm nekik. Hogy nagyobb legyen a boldogság, Yoshi hívott fel, mert a kuvaiti haverja kivitte a reptérre. Sikeresen megvette a jegyünket a Jazeera Airways-nél Damaszkuszba. Úgyhogy repkedünk a boldogságtól, és május 27-én a gyakorlatban is repülünk szír kalandtúránkra. Ez a dátum volt a legolcsóbb a félév vége felé, de azzal jár, hogy a vizsgát el kell lógjuk elvileg, úgyhogy törhetjük a fejünket, hogyan közöljük a hírt Ibrahimmal, akin ki fog törni a húszperces hisztiroham. Pedig ugye emlékszünk, múlt félévben Bábá elaludta, Ksawery meg előbb utazott haza, mint a vizsga időpontja volt, és utólag meg senkit nem érdekelt, hogy nem vizsgáztak. A jegyünk mondhatni olcsó volt, olcsóbb lehetett volna, ha interneten foglalunk, de én nem adom meg a hitelkártyaszámomat egy olyan cégnek, aminek az irodája mindössze egy asztal az IKEA-ból a reptéren egy kávézó, és egy Harley-Davidson szaküzlet mellett.