Július 23. Egész nap írom azt az összeollózott dolgozatot Salahnak, és már jojózik a szemem a diakritikus pontoktól. Persze a billentyűzeten az arab „b” nem a nyugati „b” helyén van, bizonyára betűgyakoriság szerint lett az övék elrendezve, de nagyon zavaró, hogy folyton latin betűt akarok ütni, és hülyeségek jönnek ki. A pont sem pont, már a mondatvégi, mert annak a helyén az arab „z” betű van, a Shift + ”z” a pont, így minden második mondat vége automatikusan zöngés lesz. Peti mesélte, tegnap elvitték valami mártírmúzeumba, az iraki megszállás emlékmúzeuma, vagy mifene. A lényeg, hogy ez 3 ház, és az egyikben meghalt 11 ember. Ki vannak állítva az elhunytak kocsijai, hogy „ez a Chevrolet X. Y. mártíré volt…, abban a Mitsubishi kisbuszban meg az irakiak szállították az foglyokat…”. Körbevezették, „és ebben a szobában lőtték le őket…” épphogy körbe nem voltak rajzolva, mint a gyilkosos filmeken az áldozat, aztán vitték tovább, „ebben a szobában pedig… ebben a szobában nem történt semmi…”, majd még tovább, egy terem, a vitrinekben a golyók töltényhüvelye katonás sorrendben kiállítva, hogy ezek oltották ki az életet, majd egy következő szobában az egyik áldozat átlőtt farmernadrágja egy másik vitrinben. Még kis makettjük is volt, hogyan nézett ki a múzeum épülete lerombolva, illetve a falon az irakiak levelei kinagyítva, angolra fordítva, „mit csináljunk a kuvaitiakkal a börtönben? muhahaha!”-témában. Habár emberek haltak ott meg, röhögés nélkül nehéz megállni, csak ügyesen kell leplezni, mert ezt véresen komolyan veszik a helyiek. Imádtam volna, ha fényképeket is láthatok, de nem volt szabad fényképezni. Éjjel mind befejeztük a Salahnak írott dolgozatot, mármint Yoshi is, és Ksawery is, elvileg egy pendrive-on kell beszolgáltatnunk a tanárnak. Na, ki adja oda a sajátját, mert én nem, mondtuk majdnem egyszerre, majd megállapodtunk, hogy inkább kiírjuk egy lemezre, és csókolom. Hátha jobb jegyet kapunk, ha ráteszünk neki egy mozit is mellé, vagy valamit más műfajban, mondjuk kérünk pornót Yoshihikótól, vagy valamelyik helyi sráctól a mecsetben. Yoshihiko oldotta meg a dolgot, mert ő felajánlotta ilyen nemes célokra a pendrive-ját. Az enyém 12 oldal lett, a megadott kritériumoknak megfelelően, plusz címoldal, tartalom, bibliográfia, stb. A végére perverz módon odaillesztettem egy qasídát is, hogy Salah örüljön, ha már vallás nincs az én témámban (Az Ibériai-félsziget meghódításának első hulláma), legalább költészet legyen, mert e kettő nélkül az arabok nem tudnak élni. Ksawery az iszlám előtti vallásokról írt, a mi tankönyvünk irodalomjegyzékét vette alapul a kutatásához, aztán konstatálta, hogy a könyvünk különösebb megjegyzés nélkül szóról-szóra átvett bekezedéseket. Amit még talált, az mind olyan muszlim elfogultsággal írott könyv volt, ami szakmailag használhatatlan, de Salahnak bizonyára tetszeni fog.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.