Április 6. Ksawery háromoldalas cikke Afganisztán mezőgazdaságának mai helyzetéről szólt. Bár az érdeklődéssel arányos hallgatóságot kapott volna! Főleg ő beszélt, és Yaqoobon, aki mindig kis mosolygós, most látszott, nincs ínyére a téma. Már egy hete riogat egy nagyobb teszttel, afféle évközepi felmérő, na, az lesz holnap. Nem hoz lázba, tanulni úgysem tudok rá, mert szövegértés lesz, azt meg vagy érti az ember, vagy nem. Badr órája előtt Núrral csiszoltam kis töröktudásom recés maradékait, meg érdekes képeket mesélt az életéből, pl. megesett, hogy ivott, és hányt; majd azon kaptam magam, hogy az egyórás szüntetben sétálunk. Nem mindennapi dolog, hogy egy muszlim lánnyal kettesben sétafikáljak. Az egyik kávéház felé mentünk, ott találtuk Takumit, Vencit, és Ksaweryt, amint napoztak, és ebédeltek. Körülöttük egy macska miákolt, és Ksawery, aki az alapfokú etológiai ismeretekkel sincs tisztában, adott neki a szendvicséből. Erre az többet akart, illetve más macskák is megkörnyékezték a szendvicsét, elég szemérmetlen módon.

Badr megkérdezte, hogy egész nap ilyen kevesen voltunk, vagycsak sokan lógnak az órájáról; mi falaztunk, de kezd sejteni valamit. Nagyon üdítő témával szolgált a mai napra, az öngyilkosság kérdéskörén kellett moralizálnunk, azt hittem kiugrok az ablakon. Ilyen témában én senkivel nem vagyok hajlandó vitatkozni, főleg nem muszlimokkal, akik en bloc elítélik az egészet. A téma vegyes érzelmeket váltott ki, végül Badr felállt, és kiment, Klára meg lamentált, hogy ő semmit sem mondhatott el abból, amit akar. Kit érdekel? Ha annyira mondani akarta volna, mondta volna.

                Lameed óráján a többiek ma röpdolgozatot írtak az olümposzi istenekből, a feladat annyi volt, hogy három tetszőlegesen választott nevét és funkcióját kellett leírni. Mondjuk az elején még azon vitatkoztak, hogy Hádész fiú-e vagy lány, de csak ment nekik. Be kellett adni az Oidipuszról szóló olvasói véleményeket is, de ahogy elnéztem, a többségnek tetszett. Mára az osztály példamutatóan elolvasta az Akárki c. középkori moralitást, csak én nem. Ciki. Ismerem a darabot, csak újra kellene olvasnom. A kuvaitiak között hatalmas tetszésnek örvendett, és Lameed megkérdezte, hogy „hittétek volna, hogy egy a katolikus világnézetről szóló mű ilyen?”, akkor azt válaszolták, „nem, és tök élvezhető volt”. Lameed azt mondta –és mindenki egyetértett- hogy ez egy tökéletes muszlim írás lenne, ha kihúzzuk az elejéről azt a részt, amikor Isten beszél. Ez istenkáromlás, mert Isten szava egyedül a Korán, és slussz, de Lameed erre is talált megoldást, hogy Isten szövegét Jézus mondja, és a probléma el van sikálva. Újabb morális leckéket kaptunk, miszerint attól, hogy valaki muszlim, nem biztos, hogy jó ember, és hasonlók. A bűnöktől való megtisztulással kapcsolatban említette Lameed, hogy a haddzs, a zarándoklat elvileg megtisztítja a bűnöktől az azt végző személyt. Mesélt egy barátjáról, Dawoodról, aki állandóan nőzött, ivott, narkózott, majd évente zarándokolt, hogy megtisztuljon, és kezdte elölről. Itt a megtisztulás a vallás szerint logikus módon nem érvényesül. Ja, és a legszebb, beszélgettünk az allegória mibenlétéről, amit nem ismertek, pedig muszáj, tekintve, hogy a figurák többsége ilyen, mint a Tudás, Barátság, Halál, stb. A Halál még az érdekes, Lameed megkérdezte, hogyan állítanák színpadra, egyöntetű választ kapott, mindenki fekete ruhában, és csuklyában képzeli el. A „miért”-re azt felelték, hát mert ha a legtöbb filmben, és a tévében is így ábrázolják, akkor ilyen is.

A mai edzés alatt az ég borult volt, le nem égtünk, de voksoltunk az egyenpólónk színét illetően. Elvileg fehér lesz.