Április 5. Ksawery fényvédőkrémével felfegyverkezve, a második edzésen már nem éreztem úgy magam, mint Vackor az első bében. Kiadták a jelszót, „irány Irán!”, bár a többség (velem együtt) kiszállna a legközelebbi szigetnél, Failakán. Ma találkoztunk az erős széllel, és a jó kis hullámokkal, amik richtig nem arra sodornak, amerre mennünk kellene. Hat kört mentünk, abból négyet én is lehúztam, lényegesen jobbnak éreztem, mint tegnap, messze a tökéletestől ugyan, de legalább dolgoztam az izomlázamra. Holnap ismét találkozunk. Este vacsora után a teljes távol-keleti különítmény ott unatkozott egy padon ülve. Odamentem hozzájuk, de segíteni nem tudtam, a fáradtság miatt nem voltam egy szellemi sasmadár. Amikor a többiekről kérdeztem őket, akkor azt mondták, Takumi, és Venci elmentek korcsolyázni a cseh lányokkal. Milyen kedves, hogy másokat is hívtak.