Április 3. Ma elaludtam, Ibrahimnak majd mondanom kell valamit. Lameed órájára viszont bementem, arra csak felébredtem, mert ma van a nagy előadós nap. Ahogy beléptem, már ment a próba, meg a sikoly, hogy „nem tudom a szöveget”, „ne oda állj”, „add kölcsön a rúzsodat!”. Az egyik csaj megkérdezte, hogy én csinálok-e valamit, mondom csak nézem, erre figyelmeztetett, nehogy nevessek rajtuk. Eszemben sem volt, különben is ők röhögték el az egészet. Nem kritizálom a játékot, talán én se tudtam vona jobban megcsinálni, de a szöveget azért meg lehetett volna tanulni, főleg, hogy ez nem az első határidő. A másik véglet meg elhadarta, mint „anyámtyúkjírtapetőfisándor”, pedig Lameed hangsúlyozta, az érzés kifjezése volt inkább a lényeg, nem a szöveg. Akik nem tudták a szöveget, azok sem törekedtek erre. Óra után kis bevásárlás, visszafelé az egyetemi busz megállójában találkoztam Dúwival, pár szót beszéltünk, mert jött érte egy barátja, aztán ahogy vártam tovább, Ines hajolt ki az egyik kocsiból, hogy helló, hova mész, elviszünk. Koreai barátjával volt, aki rémesen beszél arabul, és Ksawerynél is rosszabb a térlátása, a rövid, és kétkanyaros távon öt-hatszor legalább eltévedt, vagy csak kocsikáztatni akart, nem tudom, de akkor is nagyon rendes volt tőlük.