Március 22. Annáék, a magyar-amerikai család meghívtak engem, és a lengyelt magukhoz a közelgő Húsvét alkalmából. A városban találkoztam Ksaweryvel, ilyen is majdhogynem szökőévente van, hogy háromnegyed órát késtem valahonnan, de neki úgysincs képe ezt a szememrehányni. Leutaztunk busszal Fahaheelbe, majd ahogy mentünk Annáék háza felé, Ksawery kitalálta, ha már itt van a víziklub, nézzünk be, és nézzük meg az árakat. A legújabb beütése az, hogy búvárkodni fog megtanulni, bármibe kerül (itt 170 KD-be), majd mikor tervezett indiai útjáról kérdeztem, ami miatt hazavágta a legutóbbi ománi utunkat, csak legyintett, hogy majd választ. Ettünk egy csodálatos ebédet, szórakoztunk, majd a másik új hóbortját ecsetelte, hogy elment tegnap a borbélyhoz, és őt ott megborotválták, klasszikus borotvával, milyen egzotikus, azt ő is meg akarja tanulni nyomban. Sosem hallott még Sweeney Toddról. Kimentünk a tengerpartra, majd úgy alakult, hogy a holnappal mit sem törődve ottaludtunk.