Július 19. Úgy gondoltam, mégiscsak megpróbálkozok egy szemináriumi dolgozattal, hogy feljebb törjek Salahnál. Peti érdeklődését fejezte ki a könyvtárunk iránt, így ő is velem tartott, és amíg én az arab polcok között böngésztem (csak szabadpolc van, és minek raktár, ha így is üresen áll a polcok fele), addig ő Az ember tragédiájának angol fordítását olvasgatta. Mit ád ég, a tajvani „én nem írok egy betűt sem” Adnánnal találkoztunk, ő Damaszkusz városáról másol, illetve költ valamit. Az utóbbi időben mindig csak sopánkodik, hogy nem tud semmit, miközben éjszakákat tanul. Elég sok áig vacilláltam a témák között, a vallást nem lehet kikerülni, illetve, ha jó jegyet akarok, nem is ajánlott kikerülni, sőt, a dolgozatot egészéges lehet megcukrozni néhány szívküldi Korán-idézettel. Délután Ksawery kopogtatott be, hogy megy a könyvesboltba, és vagy váltsam be neki az ebédjegyeit italokra, vagy menjek vele. Utóbbira esett választásom, de elbizonytalanodtam, amikor a megállóban csak a harmadik menetrendszeri busz állt meg nekünk. Először az Al-Muthannába mentünk könyvért, ott nem bírtam ellenállni én sem, és vettem egy remek arab nyelvtani munkát. Innen Hawally felé a Jarir Bookstore- irányába indultunk tovább, számtalanszpr említettem, hogy a lengyelnek nincs térlátása, így négy buszmegállóval előbb ugrott le a buszról, én meg ugorhattam utána. Gyalog tovább, mert nem várunk, és költünk újabb buszra (és még nekem mondja, hogy smucig vagyok). Szerencsére a Hawally Vidámpark fényei útbaigazítottak minket, ahol vásárlás után töltöttük az időnket. Jobban mondva ő vásárolt, én meg alig várom az ösztöndíjat. Node úgy elvertem utána Air Hockey-ban (ez a csúszókorongos marhaság, amit Yoshival is szívesen játszok), mint a kétfenekű dobot. Természetesen ő az ellenkezőjét állítja, pedig ő lőtte ki kétpercenként azt a nyavalyás korongot a pályáról. Ki akartam még próbálni egy kisebb gumiköteles gumiasztalt, amin ugrabugrálni lehet, de csalódásomra az csak gyerekeknek van. Legalább nevettek egyet a szerencsétlen indiaiak. Leültünk moralizálni egy kis gyümölcsbárban, az effajta beszélgetéseket, noha utálom mindkettőt, minimum sör, de inkább vodka társaságában szokás rendezni, nekünk mangólé jutott. Közben Peti hívott, barbecue-zni grillezni vitték a kuvaitiak, és a játékukat elnézve valami „normálisra” vágyott. Nem hiszem, hogy eleget tudtam tenni ennek a kérésének, de legalább valakit fel tudott hívni. A játék arról szólt –érdekelt, így részletesen kifaggattam- körbenállnak a játékosok, egyvalaki középen guggol. Egy röplabdát passzolgatnak egymás közt röplabda-átadással, közben háromig számolnak. Háromra, akinél a labda van, az nem adja tovább, hanem úgy kell lőnie a labdát, hogy az eltalálja a középen guggoló embert. Ha fejbevágja, vagy bárhol eltalálja, folytatják tovább, ha nem, akkor ő, a tévesztő áll be középre guggolni. Hazafelé Ksawery közölte a nagy hírt: a bahreini Yusuf, aki először meg akart téríteni, majd kijárt velünk a reptérre, és egyszer még vacsorára is meghívott, váratlanul végleg hazament. Hát, legalább nem kell újabb, és újabb kifogásokat találnom, miért nem megyek a szobájába csevegni az iszlámról. Tegnap éjjel elkészült az angol felirat a Symetria c. lengyel filmhez. Yoshi is megnézte, ő nem mondott semmit. A felirattal gond nem volt, leszámítva a külföldi nevek katasztrofális helyesírását. A film, rájöttem, ugyanolyan súlyos eset, mint a Sortalanság kötelezően elkészített adaptációja. Ez is gyönyörűen van fényképzve, de nem ártott volna forgatókönyvírót, és egy igazi rendezőt szerezni hozzá. Ez a rabfilm is kizárólag az eltűnést-előtűnést használja, mit egyetlen effektet, ami engem a sírba tesz. A végén két nagyon harsány, teátrális effektet is beletettek, ami egyáltalán nem illett oda (a felakasztott pedofil hátulról világítva, és az utolsó jelenet, amikor Lukasz eltűnik a ködben). Sebaj, nem lennék jó kritikus, nem tudom elmondani pontosan, mi a rossz, csak azt látom, hogyan kellett volna kinéznie. Ksawery kommentárjából kiderül, hogy a hangsúly szerinte azon volt, hogy a jogrendszer megegedi, hogy egyértelmű bizonyítékok nélkül, ártatlanul is simán lecsukjon a lengyel rendőrség, és egy évet is lehet ülni a dutyiban a tárgyalásig. Ezzel el is lett síbolva a beígért lengyelóra.