Március 18. Ma tízkor ébredtem, bizonyára közrejátszhatott ebben az is, hogy tegnap este két órakor még csak másfél demagóg mondatom volt a sikeres ország jellemzéséről Yaqoobnak. Elmentem a könyvtárba, mert Badr oda helyezte ki az órát, hogy egy Jáhiz-könyvről írjunk egy kis összefoglalót (ezt is csinálta már tavaly). Annak ellenére, hogy a könyvtár a legerotikusabb helyek egyike, elég kevesen jöttek el a többiek közül. Azoknak is csak a fele volt Yaqoobon, annyi kiderült, bár harapófogóval kellett kihúznom a lengyel szájából, hogy továbbmentünk, és holnapra új cikket kell elolvasni. Még az oldalszámot is megmondta a hülyéje, de az nem jutott eszébe, hogy az ő könyvéből szoktam fénymásolni, és elhúzott, mint a vadlibák. Ebédnél kifejtettem neki legújabb ördögi tervemet, mégpedig vasárnap-hétfőn megkísérlek lógni, aztán azt mondom Ibrahimnak, hogy a templomban voltam, mert Húsvét van. A fazon a vallásba soha nem köt bele, Karácsonykor sem volt gond, amikor a koreaiak mentek templomba, igaz, ők tényleg ott voltak, és ha Yoshi kitalálná, hogy egy bizonyos napon a jobb szemmel kacsintás japán istenének kell áldozatot bemutatnia délelőtt, Ibrahim hagyná. Végtére is, az ő szemszögéből így is-úgy is elkárhozunk, akkor hadd legyen meg az illúzió. Ksawery azonban rátapintott a terv gyenge pontjára, mégpedig meg fogok gárgyulni az öt nap semmittevésben. Sajnos igaza van, de még van időm eldönteni, mi legyen.

                Kétnaponta Oidipusz, tudjuk jól, Lameed a mait gyorsan lezavarta fél óra alatt, mert nem akart belemenni a szabad akarat kérdésébe, ami a többiek leckéje, nehogy befolyásolja őket. Khálid kérdezett egy olyat, hogy az „isten” szó miért van néhol nagybetűvel, néhol kisbetűvel a szövegben. Nekem van egy együgyű kispekulált magyarázatom erre, nem biztos, hogy jó, mert nem néztem meg minden „god” szót, de úgy festett, általában kicsivel írják, ám sor elején, ha kezdőszó, naggyal. Ez így lenne logikus. Lameed megjegyezte, hogy igen, naggyal írni számára istenkáromlás, de hát mit tud tenni.  Előbb végeztünk, így volt egy kis időm beugrani nasiért a hétvégére a City Centre-be. Kiszúrtam magamnak egy kaliforniai terméket, barbecue ízesítésű mandulakonzervet. Ahogy olvasom a tizenkét nyelven rárótt összetevőket, szemet szúrt, hogy értem a hrvatska, azaz a horvát nyelvű leírást, pedig sose néztem a kettesen a nemzetiségi magazint. A probléma, hogy az utolsó mondatot kivéve a horvát nyelvű felirat magyarul van, és hemzsegnek benne a kínai piacos helyesírású szavak, pl.: „éleszto”, vagy „aróma”.