Március 11. Yaqoobbal megint kisgyermek videót néztünk, ezúttal arról, hogy lesz a kis halból nagy hal. A nap fontos szókincse volt a „leikrázik” szó. Hallgatást is csinált, majd bejelentette, hogy akkor jövő héten ezt értékeléssel együtt fogjuk csinálni, csak az a kár, hogy az én papíromon nem lesz sok értékelnivaló. Hasonlóképp Zekién, aki már azon gondolkodik, hogy visszamegy a gyengébbekhez, mert alig érti a szövegeket. Igyekszem gátolni ebben, mert akkor egyedül maradok béna, és az nem lenne jó. Mondjuk Yaqoob is tudja, mennyit tudunk, és nem egy idegbeteg ember. Holnapra Zekivel rakott párba, hogy írjunk az egyik cikkről. Megkérdeztem Ibrahimot, hogy akkor lesz-e szünet, amikorra meg van hirdetve (a kiírásban máj. 27.- júni  15.-ig szerepel; de itt sosem lehet tudni), mondja igen, elképzelhető (!), hogy a két félév között lesz egy kis idő, mondjuk egy hét (!). Esetleg tíz nap (!!). Rezzenéstelen arccal közöltem, hogy ha rendesen számoljuk, az két hét, bizonyára elfelejtette beleszámolni a hétvégéket. Erre csak morgott, majd bólintott, úgysem tud majd mit csinálni azzal, ha közlöm, ekkorra vannak jegyeim. Fogja majd a fejét, és hatszor elmondja, hogy mushkila kabíra, és az idegeimre fog menni, de megéri a fáradtságot. Félhangosan érdeklődtem Adnánnál és Aidánál, akik a legutóbbi szünetet ott töltötték, ajánljanak szállást, mire Yoshihiro csapott le rám, hogy ő is jönne, mert tervezett egy szír utazást ő is. A Ciprus-ötlet neki is nagyon tetszett, így úgy fest most, ketten megyünk. Nem követem el azokat a baklövéseket, mint Ksaweryvel, pl. bízok benne, egyrészt már jövő héten megvesszük a jegyeket, nehogy drágább legyen, és az utazás be legyen biztosítva, másrészt én vagyok a főnök, és ez neki nem gond (Ksaweryvel nem ment a szimbiózis). De ha mégis meggondolná magát, mert beüt a tőzsdekrach, leszáll egy UFO a nagymamája háza előtt, vagy godzillává mutálódik, mert nem bírja ki, hogy itt fürödjön a tengerben, az sem érdekel, én megyek. Badr órája egész érdekes volt, nyelvtant tanított, de csak enyhén, nehogy valaki megerőltesse magát még a végén. Hegyeztem a fülem, hátha hallok valamit a lahdzsa-órákról, én már nem megyek, ez biztos, de magamban szívesen kuncogok a többiek kálváriáján. Tegnap ugyebár arról volt szó, hogy majd ma elkezdik, erre Badr azzal kezdte, hogy jó, akkor insalla csütörtökön elkezdjük, ekkor mindenki elhűlt, mert keddben, és vasárnapban állapodtak meg a múltkor. Erre Badr emelte fel a hangját, hogy az nem jó neki, mert azokon a napokon sok órát tart, és ez már sok lenne neki (miközben nyilvánvaló, hogy egy órájára sem készül). Erre nem tudtak a többiek mit mondani, az egyiknek kalligráfiaórája van, a másik mást csinál akkor, úgyhogy ha jól hallottam a végeredményt, majd csütrötökön megbeszélik (!), hogy mi legyen. Óra után Ksawery elkámpicsorodva battyogott haza, hogy ebből se lesz már semmi. Yoshi csatlakozott hozzám Lameed órájára.

                Bizonyára elrendeltetett valahol annak szüksége, hogy talákozzak Laylával. Most kapóra jött, mert megmutatta, hol van menza a hímeknek Keifánban. Üdvözölte szír utazásom hírét, mert ott van kultúra, hangsúlyozta, van ám ott opera is (istenem, csak pótszék is legyen!). Lameed azzal kezdte, hogy röpdolgozatot írat a múlt órai anyagból, majd a többiek nyávogására elállt ettől. Ez középsuliban nekünk sokszor bejött, de ha a bölcsészkaron próbálkoznánk vele, szerintem repülnénk az ablakon fejjel előre. Kiselőadásokat osztott szét a rendes hallgatók csoportjai között, fiút lány mellé nem rakott természetesen. Az Oidipuszt a tizenötből ketten olvasták el a mai órára, azok is csak az első felét (ez volt a második dátum!), és Lameed erre számított (!!!), így csütörtök az új határidő. Lefektetett három alapszabályt a leendő vitákkal kapcsolatban, melyek közül az első húzta alá háromszor, hogy meg kell hallgatni a másikat, és tiszteletben kell tartani a véleményét. Ez nagyon fontos, mivel nem iszlám szemszögből fogjuk értelmezni a dolgokat, de –és ez az, amiért erre az órára járok- megnézik a problémák párhuzamait a mai kuvaiti társadalomban, vajon mit tudna mondani ez a darab nekik. Pár mondat az ókori görög színházról, bár Dionüszoszt összekeverte kissé Apollónnal, majd nem sikerült Nietzsche nevét felírni a táblára, nézzünk utána a könyvben. Kifejezetten gonosz dolog ilyen pitiáner hibákat felróni Lameednak, mert nagyon hasznos dolgot tanít: kritikai gondolkodást. Yoshinak tetszett az óra, de bele kell még szoknia a hadart arab akcentusú angolba. Este a kis herceg végre megmutatta, hol is van az a kisbolt, amit a múltkor mondott, ott volt a buszmegálló mögött, csak épp egy buszmegállóval odébb, amit elfelejtett mondani. Nem szép dolog, de hatalmasat röhögtem, amikor nem jött a szájára a „biztonsági őr” angol megfelelője (nekem jóval több angol szó nem szok beugrani hirtelen), és azt mondta helyette, hogy testőr. Nem rajta nevettem, hanem elképzeltem a mi sakanunk emberét félálomban imára menet, a kis Liptonos csészéjével, hogy majd ő beugrik Whitney Houston elé a golyóért. Kész.

Este átugrott Zeki leckét írni, mire betoppant, toppant, robbant a két Yoshi, és Adnán is. Yoshival aztán hajnali kettőig mazsoláztunk a légitársaságok árai között, mert nem sikerült útitervet összehozni. A gond ott volt, hogy nem olyan olcsó ám a repjegy Damaszkuszból Ciprusra, mint azt gondoltam, mert akkor nem világlott a fény, hogy az angolban a tizedesvessző nem vessző, hanem pont, ellentétben a magyarral ugye, ahol a pont általában csak megkülönbözteti az ezreseket. A lehető legolcsóbban akarjuk kihozni, és számtalan variációval játszottunk, hogyan lehet kikerülni a fizetést. Jelenleg úgy néz ki, hogy innen Ciprus, onnan Damaszkusz, majd onnét vissza, azaz három egyutas repjegy. A szigetről Szíriába mehetnénk elvileg komppal, de csak a török részről, mert a görög fél utálja őket. Csakhogy a török fél sem biztos, mert ott meg a közelmúltban voltak merényletek, meg hasonlók, így se az árat, se a menetrendet, semmit sem tudunk, és ha át találnánk menni a görög részről, akkor vissza már nem engednek. Miért nem lehet rendesen egymás mellett élni??? Felfoghatatlan. Tehát ez a kalandosabb verzió, és akkor még a szír részről nem is beszéltünk, busz, minden, de végül ezt ejtettük, mert olyan infóra leltünk, hogy 50$ a kompdíj, és csak heti egyszer megy. A legfrissebb két esély, a körutazás, azaz három csakoda repjegy, vagy, ami nem sokkal drágább, külön retúr Ciprusra, majd hazajönni a sakanba, enni egy ebédet, és délután menni Szíriába egy másik retúrral.