Az igazak álmát aludtam, mikor Yoshi kopogtatott, és ahogy körbenéztem a szobában, láttam, hogy megint minden csupa homok. Csak a szél süvítésén hallani, hogy odakint mozog valami, egyébként az ablakon csak egy drapp semmit látni. Olyan szép időnk volt tegnap, és erre ma meg egész nap homokvihar, senki se ki, se be. A sakan bejárata vidám homokozó lehetett volna egy csapat ovisnak. Yoshi mesélt, de valójában csak a gépért jött, hogy a folyosón e-maileket nézzen (hát nem fog kimenni ilyenkor az Internet place-re), most értek haza két nap után a követségi asszisztens lányától, kislány, nyolc éves, és bár próbálkoztak arabbal, egy is idő után megkérte őket, hogy inkább a matekleckében segítsenek, úgyhogy inkább csak általában fogják őt korrepetálni. Este Yoshi valami komolyzenei koncertre hivatalos, öltönyös, nyakkendős muzsika lenne, amiért egyáltalán nem rajong, és csak akkor hajlandó elmenni, ha valaki el is viszi. Az indonéz Zeki adta le az infót, hogy vasárnap nyílik egy kiállítás a Nagymecsetben, 53 ország hirdeti, és mutogatja magát, valami nemzetközi kultúrizé lesz egész héten, nagyon remélem, hogy kedvenc kultúráim képviseltetik magukat. Korán fekszem, mert holnap műsor…