Július 29. Peti és a csomag is megérkezett épen, ráfizetés nélkül, köszönet érte, így nem küldök haza dobozt. Visszakaptam útlevelemet, de bevonták a személyi igazolványomat. Salahnál negyedikén, Yaqoobnál ötödikén nyolckor, Ibrahimnál ugyanaznap tizenegykor vizsgázunk. Ily módon jóformán csak ismételtünk, a létszám is elég korlátozott volt ma, Ksawery sem jött (magas labda lenne leütni, hogy a frizurája miatt, de csak könyvtárazik). Yaqoob a hiányzókat afféle kis szellemeknek titulálta, és Casperhez hasonlította. Ibrahim holnap, az utolsó tanítási napon még egy utolsó röpdolgozatot írat. Egyik érdekes nyelvtani példája kapcsán szóba került a függetlenség kérdése, eszébe jutottak a palesztinok, és könnybe lábadt a szeme (!), de szerencsére még időben leállította magát. Óra végén aztán feltett egy ilyen kérdést: „ …és ti, főleg ti, hát ti elmentek innen, mi az utolsó szavatok az utolsó órán? Jó, nem az utolsó, de az utolsó előtti, beszéljetek, mi az, neked? Neked? Ah, Takumi, na, beszélj!” Takumi válasza „Hála Istennek” – volt, de Ibrahim nevetett rajta. Talán ő is örül neki. Ksawery zuhant át a délután, hogy ezt el kell mesélnie most valakinek, mert nagyon ideges. Az történt, hogy amikor decemberben hazament, egy fickó a lengyel követségről, valami tiszt, megkérte, vigye el Varsóba kis csomagját. A motyó tömege inflálódott, és az ígért „pár kiló” helyett huszonkét kilót cipelhetett, és még pénz sem volt nála, hogy kifizesse. Nem baj, mondta, majd később kifizeti. Ksawery most hívta, hogy már megy el, hol a pénz, mire az egészet pofátlanul letagadta, és elkezdte győzködni, hogy Ksawery az egészet csak szívességből tette, aki erre begurult, azt mondja, nem is pénz miatt, hanem hogy az apja fuvarozta el a csomagot, mert ki sem jöttek érte a reptérre, Włocławek (remélem, jól írom) meg kétszáz kilométerre, nem a szomszédban van. Elöntötte az epe, és végül annyit mondott a fickónak, hogy „szégyen, hogy efféle emberek viselhetik a katonai egyenruhát!”. Röhejes, de betett, és a fazon lecsapta a kagylót, Ksawery hallani sem akar felőle többet. Különösebb kommentárt inkább nem csatolok, sajnos mindenkivel előfordulnak hasonló esetek, hogy effajta hulladék emberekkel akad dolguk. Este elmentünk Salmiyába, nem volt semmi, amiért mentem, Ksawery tudott vásárolni, és bármi előzetes jelzés nélkül megvette a Sorstalanságot angolul. Hát, nem azt ajánlanám neki elsőként olvasásra az általam ismert magyar irodalomból, de ez volt kéznél olvasható nyelven. Megint játszottunk Air Hockey-t, hát ez addiktív, a jobb karunkban tuti izomláz lesz holnapra, úgyhogy legközelebb kipróbáljuk csak ballal.

Július 28. Reggel megint keltem, mentem az útlevélért, de nem volt a helyén senki az emeleten, úgyhogy majd holnap. Az én török kendősgyöngyöm, Nesrin mondta, holnap le kell adni az adminisztráción az útleveleket, úgyhogy nincs mese. Petinek zsúfolt napja lesz, úgyhogy szaladtam az egyetemi shop-ba (kép itt), vettem neki, meg Ksawerynek egyetemi logós (az ugyan nem címer, pedig annak szánták) pólókat, mert ő még a saját méretét sem tudja. Yaqoob dolgozata kritikán alul sikerült mindenkinek, pedig a három témából kettő próza volt. Már a lengyel sem izgatja magát emiatt, ami nagy szó, most azzal foglalkozik, hogy dobozt szerezzen (én is vadászok), hogy hazaküldje postán a könyveit. Én is erre fanyalodok, csak az a gond, hogy nem lehet mindent beletenni, mert egyrészt minden csomagot kibontanak, másrészt átvizsgálnak, és kiveszik belőle a szerintük belső információkat tartalmazó, kémkedésre alkalmas dolgokat.  Kérdés, mik ezek. Ibrahimról ma nagyon meg kellene erőltetnem magam, hogy rosszat írjak, mert nem problémázott, hogy sokan máshol járunk lélekben, nem állandóan az állapothatározók birodalmában. Salahnál már csak szerzőket, és könyvcímeket magolunk a középkori muszlim szellemi életből. Összeállítottam egy szép nagy csomagot Petinek, vigye haza nekem, és délután együtt bementünk még a piacra, hogy egy étteremben búcsúest jellegű összejövetelt tartsunk. Yoshi jött el, Ksawery meg késett, mert egy könyvesboltban csorgatta a nyálát, de elhozta egy Khálid nevű ománi haverját is, aki remek társaságnak bizonyult. Estebéd közben Ksawery angliai munkásélményeit hallgattuk egy pattogatott kukorica-gyárról, ahol egyik ismerőse azzal, hogy egy 90°-os fordulatot téve egyik futószalagról a másikra tette a csomagokat napi nyolc órában, többet keresett egy hónap alatt, mint egyetemi professzora odahaza. Petinek nem adták oda azt a nyomorult papírt, ami igazolja ittlétét és szakmai gyakorlatát, elkuvaitiaskodták a dolgot, elvileg csomagküldővel utánaküldik, hát, nagyon remélem, hogy így lesz, mert nem tud másként beiratkozni következő félévre. A tartózkodásiját elpecsételték amikor jött, egy hónappal korábbi stempli volt ütve mindenhová, mint az engedély szólt, de csak nem lesz ebből gondja. A piacon Yoshi, és Ksawery beszereztek egy-egy öltözet dishdáshát, énnekem van egy jó helyem, már messziről szokott integetni a boltos, és örül, hogy hozom oda a kuncsaftokat. Jó hely, azért mutatom másnak is. Visszaindultunk, Peti fejest ugrott a csomagokba, a kis herceg meg kitalálta, hogy ha már Yoshi ismét leborotválja háromcentis haját egycentisre (mint a múltkor tettem neki én), akkor ő is. Régóta kacérkodik a gondolattal, és én mindent megtettem, hogy visszatartsam, de- mint sokszor az én esetemben is- a hülyeséget nem lehet megfékezni. Nagyon kíváncsi leszek, mit szól majd ehhez a barátnője, fogadtam vele, hogy ugyanazt, amit én. A végeredmény tragikus lett, eddig is kétségbe lehetett vonni, mennyire hasonlított Exupéry figurájára, de most már köze sincs hozzá. Nekem a Jumanji c. filmből jutott eszembe a kissrác, aki csalni próbál a játékban, és ezért büntetésül kismajommá változik, na, őrá hasonlít most leginkább. Ezt a többiek is nagyon találónak vélték, így azonnal indítványozták, hogy Adnán töltse le a filmet, és mától így fogják hívni. Áh, neki tetszik, és ez a lényeg. Fél éjfélkor jöttek a kuvaiti tutorok Petiért, hogy kivigyék a reptérre, és akik ismerték srácok mind levonultak elköszönni. Elég sok időt töltöttünk együtt, és számomra is nagyon kedves volt ittléte, az egyik legjobb pillanatban jött anyanyelvi társasága. Magamtól ki nem nyitottam volna olyan könyveket, mint amikhez az ő révén jutottam hozzá, és rengeteg számomra kifürkészhetetlen orvosi dolgot  el is magyarázott. Nagyon örülök, hogy nem vagyok orvos, mindazonáltal csodálom őket bátorságukért. Örömömre szolgált őt ismerni, bár a múlt idő remélem helytelen szóhasználat. Este kaptam még egy üzenetet tőle, hogy szerencsére semmi problémája nem akadt a határon, és még túlsúlyt sem kellett neki fizetnie. Innen tolmácsolom neki a japánok, és a lengyel üdvözletét, és irigységét, mert ezeket a sorokat már otthonról olvassa.

Július 27. Tegnap a hajnali ima után tértem nyugovóra, aludtam pár órát, aztán keltem máris, bementem a Kuwait Airwayshez, hogy papírom is legyen a foglalásról. Az ügyintéző hölgy ennivalóan kedves és segítőkész volt, kicsit bűvölte a billentyűzetet, és már nem várólistás voltam, hanem rendes foglalás volt a kezemben. Az egyetlen bökkenő a foglalás lejárta, mert ötödikénél előbb kizárt, hogy megkapjuk az elengedő papírt, és a visszaigazolást arról, hogy kifizeti a minisztérium, mert ezt csak az utolsó vizsga után állítják ki, aztán szaladhatunk az irodába. Felvettem volna az útlevelemet Sayyid Alitól reggel, de mondta, csak délre lesz meg, aztán el is lett felejtve, majd holnap, mert hazaértem fél tízre, és egyből elvágódtam aludni. Délután keltett Peti, aki csak az ittlétét igazoló papírért ment be ma a kórházba, de azt sem kapta meg, mert kuvaiti kollégái mindent elfelejtettek. Sokadjára is betelt nála a pohár, és nagyon örül, hogy hamarosan kiszabadul innen. Az utóbbi időben elég sokat mesélt arról, hogy elfelejtettek értejönni, tőle kérdezgettek olyan dolgokat, amiket nekik kellene tudni, illetve az egy órás késés már megszokott dolognak számít, ha találkoznak. Nekem rengeteg cuccom lesz, de ő hazavisz nekem egy csomagot szerencsére, hogy annyival is kevesebb legyen. Holnap lesz még egy Yaqoob-teszt, ami nem várható fényesre. Tegnap Mitch sem értette a kocsiban, minek törjük magunkat, amikor úgyis megkapjuk a papírt, bárhogy végzünk is. Hát, elvileg mind tanulni jöttünk.