Július 16. Yaqoobbal csak ismételtünk a holnapi tesztre, és kitöltöttük a névtelen tanári értékelő lapot, meg egy másikat is, ami elvileg csak nekünk, külföldieknek szólt, egyes tanáraink munkáját illetően. Amikor a másodikat töltöttük ki, Salahról, Bábá becsavarodott, és mondta, hogy őt nem érdekli, ő már az előzőt sem értette. Már tegnap is ment a pletyka róla, hogy depresszióba zuhant szegény (annyira azért szegény, hogy sajnáljam, de annyira azért már nem, hogy odamenjek, és beszéljek vele…), a félévi dolgozatok reménytelenségét látván. Ez úgy vezeti le, hogy becsukja a szemét, és alszik, mert ha ő nem lát senkit, akkor azok sem őt. Salah megtört lélekkel vezette elő, hogy kijavította a tegnapi dolgozatokat, sorra el is mondta a helyes válaszokat, majd egyértelműsítve, hogy a külföldi eredmények szomorították el ennyire, hozzánk fordult, még angolul is beszélt, hogy ez így nem lesz jó, szinte mindent beszéltünk órán, hát miért nem tudtuk a számonkérésben, és hasonlók. Nem emlékszem pontosan, mert egy nagy dög hangya mászott Yoshi hátán, és kivétel nélkül mind azt néztük, aztán Ali fogta, és lesöpörte, de olyan szerencsétlenül, hogy pont átrepült Adnán vállára, aki megugrott, amikor meglátta. Salah erre azt mondta, hogy probléma csak is kizárólag bennünk van. Azért ez nem ilyen egyszerű, ha lett volna valaki közülünk, aki kuvaiti szinten megírja, akkor rá lehet fogni a többire, hogy disznósajt (ahogy azt kedves matektanárom mondta rám sokat), de mivel nagyjából ugyanolyan nulla szinten teljesítettünk, és ezt a kuvaitiak jegyeihez hasonlítja, talán nem olyan mérvadó ez a vélemény. Burcu volt kikelve a szünetben, idézem: „nyolc hónapig tespedtek, és hagyták, hogy tespedjünk, majd az utolsó kettőben hirtelen azt akarják, tanuljunk? Hát mi ez?”. A dolgozatok eredményét meg sem tudtuk, nem adta ki a kezéből a lelkifröccs után sem. Este Yoshihiro jött át, moralizáltunk, majd mintha múltkori álma időzített bomba lenne, ő is görcsösen röhögött Bábán percekig. A végén csak leesik a többieknek is, mennyire fantasztikus anyag ez, és micsoda óriás pofátlanság, hogy röhögünk rajta, amikor szegény össze van törve.