Július 7. Megírtuk a fantasztikus röpdolgozatot Yaqoobbal, tétje nekünk nemigen van, a kuvaitiaknak inkább, de nekik ez piskóta. Ibrahim egyik nyelvtani példamondata a Koránból származott (a többség onnan), aztán elkezdte számba venni, kik égnek majd a tűzben, Yoshihiko, Ali, stb. Sietve hozzátette, hogy csak a muszlimok szerint, de elég idegesítő ez enélkül is, mi közöm nekem a tüzéhez? Mi, nyelvsulisok természetesen mind oda kerülünk, és tudja, mit? Boldogok vagyunk vele. Salah is folytatta a tegnap elkezdett hittanórát, majd közölte, dolgozatot kell írnunk neki, párban ráadásul, egy kuvaiti, egy külföldi felállásban, és hogy nagyobb legyen az élvezet, először 20-30 oldalt mondott, aztán lement 10-20-ra. A riasztó mérték csökkent, amikor azt mondta, dupla sorközzel, és jó nagy betűtípussal, akár internetes forrásokkal. A téma bármi, ami a könyvben van. Ez az idő még így is nevetségesen kevés, ha most azonnal kezdenénk is neki, már el lennénk késve. Két hétig várt, hogy kiadja ezt a feladatot, mert néhány emberre várt, akik nem jártak be, de ma megunta. Nagyon érdekes dolog lesz ez, mert a kuvaitiak mintha tudomást sem vettek volna róla, és én senki helyett nem fogom törni magam. A könyvtár is ötkor zár, máshol meg hol gépeli be az ember? A következő sokk a menza volt, ahol képesek voltak kiszúrni a szemem 3, azaz három szeletke főtt krumplival, még Sztálingrádnál is nagyobb volt a fejadag, meg ott voltak a patkányok, macskák (hmmm, bár macskák itt is vannak…), és nem volt nyers, mint az olajbevételéről híres Kuvait krumplija. „Ebéd” után volt egy villámlengyelem, a könyvet eldobta, helyette mert az agyam felszívja, átvettük a teljes igeragozási rendszert, úgyhogy nyakig benne vagyok. Yoshi toppant be, hogy baj van, mert nem íratta alá Takumi ma éjjel-holnap esedékes születésnapjára az üdvözlőkártyát. Elmentünk Keifánba, ott amíg a lányok aláírták a kártyát, mi a City Centre-ben garázdálkodtunk, egy halom vackot összevásároltunk beleesve a szupermarketek csapdájába, fagyasztott kebabot is, franciakenyérrel. A herceg nem bírta ki, és fizetés előtt fogyasztott, ez a személyzetet különösebben nem érdekelte, aztán kifizette az üres dobozt. Hazafelé már taxival jöttünk a sok cucc miatt, de a japán a kártyáját csak holnap kapja meg, mert a lányok nem végeztek. Este belopóztunk a szobájába a tortával (ja, nem illatgyertyák voltak, mert Yoshi nem tudta, hogy az effélét a partikellékeknél kell nézni, nem az illatszereknél…), ő valahol szomszédolt, így volt meglepetés, a tajvaniak, japánk, a én, a lengyel, és egy ománi szomszédja, Luqmán ünnepelte. Ez a Luqmán egyáltalán nem tűnik hívőnek, teljesen normális, már amennyire az ő korosztálya normális lehet, olyan kötetlenül beszélt szexről, mindenről, hogy néha már mi jöttünk zavarba. Takumi megmutatta mindenkinek a híres elpusztult pandát, amit Ksawery többször is lekoalázott. Az alsó pusztult el, de nem emiatt. Takuminak állást ajánlottak, kocsit, lakást fizetést, de még vacillál, mert utálja ezt a helyet.