Július 6. Vihar előtti csend, holnap dolgozat Yaqoobbal, nem szólt róla egy szót sem. Aztán a vihar, Ibrahim, mint akit emberi méltóságában gyaláztak meg többször is, és most számonkéri a nemzetközi törvényszéken, megkérdezte a terem jobb felén ülőket, azaz a nyelviskolás csapatot, mi volt az a csütörtöki bojkott, hogy mind elmentünk óráról. Nem is az ő órája volt. Megfenyegetett minket, hogy legközelebb be fog írni hiányzónak. Erre egymás után elébe járultunk bocsánatot kérni, és hogy alázatunkat kifejezzük, megcsókoltuk a ruhája szélét. Ekkor Ibrahim felébredt, és nem látván mindezt tovább mondta a hülyeségeit. Haddzsi feje koppant a padon, mert egész éjjel virrasztott, ég tudja, mit csinált, hát orosz, ekkor ő került terítékre, pedig nem ő ásított egyedül. Ibrahim (és Salah is) pontosan ismeri Ká, a kígyó frekvenciáját, amitől percek alatt mindenki álomba szenderül. Takumi védelmünkre azt mondta, hogy a nagy meleg miatt van ez, ami érvet Ibrahim minden ellenekzés nélkül el is fogadott, „hát igen, a Nap mindenkit lustává tesz”, és megkért, ne menjünk ki a napra, helyette aludjunk. Másik hasznos tanácsa az volt, hogy ne együnk sajtot, de mandulát mindennap, mert jó tesz az agynak. Salah elől sokan elmenekültek, aki annak ellenére, hogy csupa takony, bejött tanítani. Ő aztán nem tette szóvá a csütörtököt, első kérdése az volt, „mi ez a hang?”. Valami madár odakint már Ibrahim alatt is rettentő idegesítő burrogó hangot adott ki jó hangosan, odasúgtuk a másiknak, köröznek a dögkeselyűk. Valamiért a „mi a történelem?”-kérdést feszegettük, amit esetleg első órán kellett volna, hát mindegy, Salah kiment, mi meg olvassunk csendben. A harmóniának az összetaknyozott telefonja vetett véget, megszólalt az mp3 minőségű arab popnóta csengőhang. Fontos lehetett, mert háromszor is hívta, Yoshihiko majdnem beleszólt, hogy „álú (halló), mi vammá?”. Többet úgysem tudott volna kuvaiti dialektusban mondani. A történelemből hittanóra lett, a história le lett zára annyival, hogy ami felemelkedik, az el is bukik, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy az Ítélet napján ott lesznek majd a királyok is, csakúgy, mint a gyilkosok, és mi is, és látjuk majd Ábrahámot, és Iszmaelt, és mérlegre tesznek és akkor lesz menny, és pokol, és tanuljuk meg végre, hogy Isten nem nemzett, és nem fogantatott, volt, és lesz. Slussz. Szeretném látni Salah reakcióját, amikor azt látja majd leírva a dolgozatomban, hogy „a muszlimok hite szerint ez úgy van, hogy… miközben az igazság az, hogy…”, esetleg lábjegyzetben meg „a keresztény álláspont ez és ez, és érdekes, a zsidók meg úgy tartják ugyanerről, hogy…”. Délután Bábá környékezett meg, hogy jönni akar videózni, már tegnap is akart, de ma sem, mert holnap vizsga, holnapután meg Takumi bulija. A legújabb róla, hogy ilyen bazsarózsás nagymama-esernyővel védekezik a nap ellen, és egyre nehezebb eset lesz, én meg, bár egyszerűen le akarom koptatni, azt mégsem akarom, hogy azt érezze, le akarom koptatni. Így is dögség, de sajnos ez van.