Június 14. Ma csak takarítok, és mosok, rengeteg a dolog, tegnap este csak a legszükségesebbeket tettem a helyére. Sziszifuszi munka, mert dúl a homokvihar. A fehér pólóim szenvedték a legnagyobb, vagy inkább a legláthatóbb károkat, és az enzimek is rendre kikapnak a szír kosz ellen. Egyébként sem értem, kinek juthatott eszébe kék, meg piros szemcséket tenni a fehérekhez való mosóporba. Lementem ebédelni (még mindig ugyanaz az ehetetlen koszt van), és ki volt az első ismerős, akibe belebotlottam? A kínai Adíb. Próbáltam hitegetni magam, hogy csak a szelleme, de nem. Mind itt vannak a kínaiak, azt mondták, az egyetemük egyszerűen nem engedi őket haza, mert nem volt még olyan kínai diák, aki bizonyítvány nélkül utazott volna haza Kuvaitból. Múlt héten átköltöztették őket a kettes sakanból a négyesbe, ami csak azért érdekes ugye, mert Ksawery cuccainak egy részét a szobájában hagyta; remélhetőleg még mindig megvan, és egy darabban. Jelenleg nem tudok semmit a többiekről, vagy arról, holnap mikor kezdődik a tanítás.