Május 30. Ma korán akartam kelni, hogy lemegyek a buszállomáshoz, és leutazok egy napra Bosrába. Tegnap térdig jártam a lábam, felkelni nem nagyon ment, aztán leesett a tantusz, hogy ma péntek van, azaz „európai vasárnap”, ma nincs nyitva semmi, hétvége van. A portás jött balhézni, hogy fizessem a szobámat, de nem én voltam a hanyag, hanem a barátja, akinek tegnap este fizettem, nem iktatta a zsivány. Igazából azt sem értem, miért fizetek, mert víz csak reggelente van, este egy csöpp sem. A hangszigetelés legfőbb jellemzője, hogy nincs, így ha a telefon kelt hétkor, kel vele a szálloda, ha akar, ha nem. Különösebb tervem nem lévén nyakamba vettem a várost, elmentem a nyugati részre, a Nemzeti Színházhoz. Bocsánat, ez nem ilyen egyszerű, az az Aszad Kulturális Központ, és Minisztérium. Néztem a műsort, lesz Puccini koncert is, meg kínai akrobaták is hakniznak, de csak pár nap múlva, ameddig én nem maradhatok, ha mindent látni akarok. (ruhám sincs, amit felvehetek, de mindegy) Visszamentem a központba, és ott kitaláltam, hogy megnézem az Októberi Háború-körképet. Kivitettem magam taxival, csak az volt a bibi, hogy jó két óra múlva nyitott csak ki, elküldtem a taxist, és barangoltam egyet a külvárosban. Valódi emberek, valódi életekkel, nem műanyag kendősbarbie-k, mint Kuvaitban. Leültem egy parkban, a fiúk fociztak, mások piknikeztek. Két fával odébb egy srác meg egy csaj randizott. Nekem meg mi jutott? Nézhettem a macskák randiját. Visszamentem nyitásra, a katonák kedvesek voltak, elfogadták a diákomat, de mivel külföldi vagyok, félárat kell fizetnem a töredék helyett. Hát jó, mikor látok még egy ilyet? Emlékmű a ’73-as izraeli háborúnak, amit az észak-koreai segítséggel (!) építettek. Kétoldalt szovjet fegyverarzenál, helikopertől kezdve rakétákig minden, amivel ölni lehet. Épp elcsíptem egy arab idegenvezetést, és hozzácsapódtam a csoporthoz.

(Remélem, nem gondolják a képekről, hogy a műholdak, és a Google Earth világában az én kis fényképezőgépemmel Izraelnek kémkedek.) A szokásos figurák, az unatkozó anyuka, a kissé zavart gyerekek, és a csodálattal adózó apuka, valamint az idegenvezető, aki nem politikai korrektségéről híres. A rotundában ahogy belépünk, falnyi képek fogadnak, Szíria dicső történelmének gyöngyszemei koreai festők által megfestve, tele anakronizmussal, és a figurák többségének, legyen az Szaladin ábrázolva, ázsiai arca, és szeme van. Stílusra kőkemény szocialista realizmus ez, tehát a képen nem kell gondolkodni, mert azt akarja elhitetni, ez van. Nem ez van? Nem ez van. De, ez van, puff, puff! Minden katona a képen, még azok is, akiknek a radart, meg a térképet kéne olvasniuk, a bölcs vezérre tekint, aki magabiztosan mosolyog, tehát semmi baj. Felmentünk az első emeletre, egy kis vetítőteremben leültettek bennünket, majd fel is állítottak, hogy adózzunk egy kis tisztelettel a mártíroknak, alatta beadtak valami zenét, remélem, az nem a himnusz volt. Tízperces mozifilm, újravágott archív felvételek a háborúból, rettenetes hangminőségben, alámondással, néhol extra géppuskával. Ezután mentünk fel a lefelső szintre, ahol a szír Feszty-körképben gyönyörködhettünk, hogy a torzarcú, és vérben forgó szemű izraeli katonák miképpen lőnek szegény szírekre, azok meg vissza. Leültettek, beindult a hidraulika, és újabb hangalámondás, és heroikus zene kíséretében körbeutaztuk a termet.

Mindenképpen meg kell dícsérni a dekoratőröket, mert egyszerűen káprázatos hűségű az átmenet a valódi tereptárgyakból a festménybe. Kérdés nem volt, így vissza az elsőre, ahol megcsodálhattuk a Nagyaszad ezrernyi mütyürjét, és propagandaképeit. Kb. Rákosi Mátyás téeszlátogatáson. A családi képük nagyon súlyos, az öreg ül, mellette áll a Kisaszad, a jelenlegi főnök. Tucatszor lehetett átfestve, a bajusza másfél centit el volt csúszva, ami azért nem kevés, a feje aránytalanul kicsi a testéhez képest, a nyaka meg legalább 10 cm hosszú, de az a kis betoldás pont elegendő ahhoz, hogy a családból ő legyen a legmagasabb. Az, hogy a keze a térdéig ér, csak a végén tűnt fel. A kijárat felett lóg a csúcspont, a Nagyaszad és Kim Dzsong Il boldog kettőse, ha Kim bokszoló, és a Nagyaszad a bíró, Kim nyert –pozícióban. Elképesztő.