Május 8. Ibrahim remélem, őt megillető helyére, egy napilap címlapjára kerül, de valami olyan főcím alá, hogy „a kannibálok áldozata”. Mai érthetetlen, és ezáltal cseppet ijesztő mozzanata az volt, hogy belenézett mélyen Haddzsi füleibe, milyen poénos is a hallójárat. A félév végén költözés lesz; a második, és (az Internettel lefedett) negyedik sakan lakói költöznek a harmadikba, a miénkbe, mert azokat renoválják. Nyári féléve kevés embernek lesz, így sok hely felszabadul, nagyon remélem, nem kell megosztani a szobámat senkivel, nem is az irigység főleg, csak mások… khm… máshogy élnek, ami egy komédiasorozatnak jó alapja lenne, de az életben leginkább csak bosszúság. Ksawerynek mondtam, komállak, de három nap alatt kicsinálnánk egymást. Kérdezték a többiek, mikorra jöjjenek holnap az evezősversenyre, érdeklődtem én is, de biztosat nem tud senki, tízkor lesznek előfutamok, (a vízállás még mindig alacsony) aztán ima, délután insalla a döntők. Yaqoob hamar elszaladt óráról, újabb adagot kaptunk Ibrahimból, kitöltetett egy véleményező ívet, amin Yaqoob munkáját értékeljük. Ő az, aki a legjobban hasonlít az oktatók közül egy tanárra, pontos, megbízható, lehet tőle kérdezni, és még tanulunk is alkalomadtán. A Sindbados rajzfilmet én gyenge pontnak veszem, de azért az az én hibám, hogy nem tudok elvonatkoztatni azoktól a gusztustalanul megrajzolt figuráktól. Lameedra vártunk az osztályban, egyszercsak a semmiből feltűnt Layla barátnője az English Dayről, akinek semmi köze nincs a kurzushoz, és tippem sincs, honnét tudta meg, hogy hol vagyok pontosan, de elkérte az e-mail címemet. A bátyjának, tette hozzá sietve. Emlékeim szerint nem bizonyultam jó beszélgetőpartnernek (tudjuk, miről lehet velük beszélgetni), mert se a foci, se a kosárlabdacsapatok eredményeit, játékosait, csapatait nem ismerem. Ha tényleg ő akar velem beszélgetni, remélem, nem a másik témáról. Faváz kérdezte Lameedot, megvan-e neki A salemi boszorkányok filmváltozata, igen, miért, hát mert (hogy látta is, vagy csak hallotta, nem derült ki) a filmben egy pucér nő is előfordul, és emiatt aggódik kicsit. Ó, nem gond, majd átpörgetjük, betakarjuk, megoldjuk. Elmesélte, Lameed anyja 12 évesen ment -inkább adták- férjhez. Feltette a kérdést, elfogadhatónak tartjátok? Nem. De van ilyen ma is? Van ám. Választások vannak-lesznek, és bedobta, hogy 1000 dínárt ajánlanak manapság egy szavazatért. Mire, aki az ajánlatot kapja, úgy gondolkodik, úgyis ugyanaz történik, bárki nyer is, akkor miért ne kapjak érte egy kis pénzt, és járjak jól? Lameed az első kuvaiti, aki tényleg aggódik a jövő kuvaiti generációja miatt. Szegény gondolatait biztos elnyomja majd a hedonista többség, de ő tényleg vallja, hogy „a világunkat nem szüleinktől örököltük, hanem a gyerekeinktől kölcsönözzük”. Ő a reménység, a barna tincs a Kuvait nevű szöszi maca hajában. Holnap verseny. Este átugrottam Ksaweryhez a napolajért, ő is kijön, bár ég tudja, mikor futunk mi.