Április 26. Beszéltem Ksaweryvel, ez még manapság is ritkaságszámba megy, de holnap megyünk Annáékhoz Fahaheelbe, és muszáj volt egyeztetni. Meséltem tegnapi boldog estémről a színházban, kívülálló nézők ugyan nem ismertek fel civilben, de amikor Jackie megkért, hogy mutassak egy falat, és más apróságot, mindenki ráeszmélt, és újfent gratulált a decemberi pantomimben látottakhoz. Örömmel láttam, hogy Ksawerynek sincs ötlete, mi lesz ezzel a Yaqoob-novellával, úgy próbálta megkurtítani, hogy talán négy A5-ös oldalra gondolt, nem négyesre, de ha már két oldalt meg tud írni, a négy semmi. A tévében egy betelefonálós panaszelsírós műsor ment, és mint a Csintalan Sándor meg a Bolgár György, osztja az észt valaki. Itt is nézik, de minek… A szobámba menet a paraszt orosz sráccal találkoztam; csak ritkán említem, mert nagy ívben kerülöm, hozzá hasonló kevés van, nem vagyok az intelligencia-hányados mérésének híve, de nincs az a műszer, ami az övét kijelezze. A világ parasztja beszállt utánam a liftbe, és rágyújtott, egy 1x1 m² alapterületű kockában! Nagyobb, mint én, de a hatodikon elfogyott a türelmem, és odaszóltam neki, hogy taposs a tüdőmre inkább, mire leszállt. Én meg moshatom ki a viselt ruhámat, mert bűzlik.