Április 17. Ibrahim ma megint bal lábbal kelt fel, gondoltam, nem ez a legjobb időpont megmondani neki, hogy az utolsó tanítási napon utazunk Szíriába, és nem vizsgázunk. Vencivel szívózott, miért késett, amit aztán bolgárul ki is figuráztak Vikivel, egy szót sem értettünk, de öröm volt nézni a grimaszokat. Yaqoob a kis történetet, amit olvastunk, saját szórakoztatására színpadra adaptálta, és páran előadták, ahogy a Sátán parancsára hajbókolnak egy pálmafa (a tévéállvány játszotta) előtt, de egy jótét muszlim helyreteszi őket.

Mi is élveztük, de a legjobban kétségkívül Yaqoob, aki a végén csak nehezen bírta abbahagyni a nevetést. Badr tegnap kitalálta, új projektünk lesz. Ja, már reggel, amikor beértem a suliba Paulina és Viktória azzal fogadott, hogy az övék vagyok, választásom nincs. Beletörődve az elkerülhetetlenbe, megkérdeztem, mégis miről lenne szó, hát arról, hogy tegnap Badr azt adta fel új projektnek, szimuláljunk egy bírósági tárgyalást. Noha számítanak az én színházi tapasztalataimra, már előre kitalálták a szituációt, és rám osztották a qádi, a bíró szerepét. Viktória lesz a vádlott, aki egy francia nőt alakít, aki egy kuviaitihoz ment férjhez, és a négyéves lányával együtt lekapcsolták a reptéren, mert a férj beleegyező levele nélkül akarták elhagyni az országot. Paulina egyértelműen a szingli ügyvédnőt alakítja, aki védelmére kel a nejnek. Ez a felállás kicsit módosult, amikor Badr betette mellénk Esrát, így a szerepek újragondolása után ő lett a Katalin bírónő, Paulina megmaradt Ally McBealnek, Viktória továbbra is kétségbeesett anya, aki nem gondolta meg kétszer azt az „igen”-t, pedig kellett volna, ha nem nyugati lélekről van szó, én pedig a férj leszek, aki sérelmeit, és szégyenteljes helyzetét a tanúk padján fogja felhánytorgatni. Badr mondta, kérjek kölcsön pár ruhát, hogy kuvaitinak tűnjek. Majd nem borotválkozok. Természetesen előfordult a „bocsásson meg Virág elvtárs, de ez az ítélet”-helyzet is (egyébként odaadtam nekik A tanút, angol felirattal), a sztori vége számomra happy end, a francia szökevény ribancot meg lecsukják a kuvaiti jogszabályoknak megfelelően. Badr rábólintott, és hétfőn kell bemutatnunk a dolgot, amit videóra is óhajt rögzíteni az elkövetkező nemzedékek okulására. Remélem, a tiltakozó hangokra hallgat, és nem teszi. Hogyisne, hogy rajtunk röhögjön az al-Jazeera, meg a BBC! Mindenestre ez egy nagyon érdekes feladat, mert végig kell gondolni, mi is vezetett odáig, hogy a nő szökésre adja a fejét. Érveket kell gyűjtenem a kuvaiti szemszögéből (lehet, nem ártana elolvasnom a Mehmet Karcsika-dossziét). Szombat délután találkozunk, és összerakjuk a kész változatot, és a szövegkönyvet, ami bizonyára délutáni talkshow, lásd Mónika stílusára fog hajazni (…és mondd, Huszejn, miért érzed elárulva magad? Akkor kérdezzük erről a másik felet, magát az érintettet, Marie-t, aki elmondja, szerinte mi nem stimmel a házasságotokban…. mosoly, logo, taps, zene, üvegajtó nyílik, jön Marie, stb, stb.). Lameed órája előtt közérdekű információt tett közzé, mégpedig május elsején valamiféle angol nap lesz az egyetemen színielőadásokal itt Shuweykhben, és mindenkinek kötelező a jelenlét, nekem nem kell kétszer mondani. A többiek új feladatot is kaptak, az Everyman megváltás felé vezető útját kell kielemezniük muszlim szemszögből.  Evezni ma mentünk, ámbátor az időjárás miatt nem tettük vízre a hajót, estére várjuk a hurrikánt. Hazafelé történt annyi, hogy látványosan megbámultak a liftben, vagy a múltkori miatt, vagy a térd fölé érő rövidgatya miatt.