Április 4. A Mövenpick hotel strandján lesznek a víziedzések a májusi raft-race-re. Az időjárás pompás, a tenger isteni, a csónak is fent marad a vizen.

Életemben nem csináltam még ehhez hasonlót, de nem ment olyan rosszul, mint számítottam. A technikán ugyan van még mit tökéletesíteni, és jó lesz, ha alaposan edzek, mert a magyarok általában jó eredménnyel zárják ezt a versenyt. Két srác a hotel vendégei közül ki is akarta bérelni a lélekvesztőt, úgy kellett elhajtani őket. Egyébként megkötés, hogy hétvégén csak korlátozottan, a fizető vendégeknek elsőbbséget adva használhatjuk a strandot. Ez nem lesz nehéz, mert a hotel most nyílt, és kong az ürességtől. A gyerekek azonnal felismertek, hogy én voltam a bohóc a Mikuláskor, úgyhogy velük is játszottam. Hazafelé Kerímmel találkoztam, kérdeztem, mi volt tegnap órán, azt mondta, semmi, és hogy új szöveget olvasunk, Ksawery hozott egy cikket. Szinte biztosra vettem volna, hogy ő hoz, és azt is biztosra veszem, hogy tömve van tőzsdével, gazdasággal, árfolyammal, és ehhez hasonló transzcendens lényekkel, amikben ő hisz. Ez csak feltételezés, majd elválik. Vacsoránál aztán csak összehoztam vele valami beszélgetés-féleséget, úgy tervezte, ma kimegy a sivatagba magában, de meggondolta magát, és a fahaheeli szabad strandra ment ki, azaz a senkiföldje tengerpartra. Úszás közben halálra rémítette egy lepényhal, vagy valami afféle, ami miután a szívbajt hozta rá, a partig követte. Otthon érezte, hogy valami viszket végig a jobb oldalán, hát elterült a homokban, az meg ráragadt, csak ő nem vette észre. Venci is befutott, megkérdezte, szoliztam-e, mondom afféle, kár tagadni elég röhejesen nézek most ki, hogy leégett az arcom, de a napszemüveg alatt nem. Ma ünnepelünk szülinapjot éjfélkor, vagyis Yoshi így tervezte, azt mondta, ha Ksawery nem lesz otthon, vagy alszik, hát az ő baja, a tortát akkor is meg kell enni. Yoshi és Adnán egyébként szorgosan főzőcskéztek, valami hússal töltött gombócot csináltak, kínai recept, de ahogy végignéztem a konyhájukon, meg a vágódeszkán, az étvágyam elment a higiénés körülményektől. Ezt a többiek nem tudják, de én tudom, hogy óvatosan kell enni. Éjfélkor találkoztunk odalent a többiekkel, minden kellékkel a hónunk alatt, a fiúk megcsinálták azokat a gombócokat. A tészta sima liszt és víz, és meg van töltve újhagymával, rengeteg fokhagymával, és csirkehússal, ami nekem nyersnek tetszett. A gombócokat kifőzik, vagy mint jelen esetben tették, kisütik. Hát egyet is alig bírtam lenyomni, de muszáj volt, ja, és természetesen szójaszószba kellene mártogatni. Ahogy ott álltunk páran, és vártuk a többieket, a mushrif belekötött a tajvani Aliba, akinek a hóna alatt volt az „erdeigyümölcs ízű, szén-dioxiddal dúsított szőlőlé”, hogy az micsoda. Szaladt oda a biztonsági őr is, hohó, végre esemény van, de mind csalódtak, amire azt hitték, whisky, csak lőre. Távol álljon tőlem az alkohol, de azért a whisky üvegét meg tudom különböztetni egy gyerekpezsgőétől.

A tortára ismét művészet volt a gyertyák felhelyezése, mert kis gömbgyertyákat kaptak Yoshiék, illatgyertyákat ráadásul, aminek ritka büdös illata volt, hiába írták rá, hogy a „vad óceán” szaglik majd utána. Rátörtünk a kis hercegre, átverekedtük magunkat a plafonra kötött zsinórra gyöngyszemekként felhelyezett alsónadrág-kollekcióján, happy birthday 25, torta, lötty, üdvözlőkártya.

Elkezdte böngészni, velem fordíttatta le a német, francia, és török üzeneteket. A csehekét is elém tolta, bár azt ő simán megértené, de nem tudta elolvasni, mert a lányok csúnyán írnak. A kínai jókívánságoknál kitalálta, hogy ő most tanulni akar, és a „boldog születésnapot”- jelentő négy jelből hármat letakarva kérdezte a többieket, ez mit jelent. Kapásból rávágtam, annyit, hogy „fuck you”, mindenki röhög, majd Magdy megjegyzi, hogy tulajdonképpen nem is vagyok hülye, mert az a jel ötszáz éve valamelyik nyelvjárásban még azt jelentette. Nagy társaságban hamar beindul a klikkesedés, félre is vonultak, amennyire persze a körülmények engedték, én meg bedotam a többieknek, ők beszélgetnek, mi meg csak nézzük? Na ne már! Csodák csodája, egész jó hangulat kerekedett, a kínaiak egyre jobban kinyílnak, mely részben nekem is tulajdonítható, Adíb pl. egész este kereste a társaságomat, kisvideókat mutogattam neki, meg meséltem, oda-oda figyelve, mi folyik a többieknél. Kisvártatva Kerím bejelentette, hogy ő a legszexibb körülünk, mert neki ilyen szép ománi ruhája van, és mindenki meg akarja taperolni, amikor meglátja.

Ezt a gondolatmenetet aztán a homokos bahreiniekre vezettük vissza, akik ma is buliztak, Venci onnét jött át, és azt mondja, minden ment ott, ami a vallás szerint tilos. Éreztük a leheletén, még sonkát is ettek. Valódi sonkát. A következő szülinapos egyébként Takumi lesz, valamikor májusban, már tervezzük, hogy meglepetésből a bahreini csapatot uszítjuk rá.