Március 3. Elaludtam, ébresztő nem jelzett, és háromkor keltem. Elég kiábrándító egy ilyen nap után, mint a tegnapi volt. Átszaladtam Vencihez (mert Ksawery ma a minisztériumban volt személyi igazolványért, háháhá), nem maradtam le semmiről, Yaqoobnál olvastak, Badr kérdőívje csak holnap lesz fixálva, és még a pénzről sem beszéltek vele. Holnapra ugyanannak a folyóiratnak egy másik cikkét kell elolvasnunk, valami Ibh Khaldún szövegelemzés, teljesen érthetetlen. Visszasírom a bogarakat. Szombatra ismét szervezett a sakan egy kirándulást, kimegyünk Jahrába, a Vörös Várhoz. Éjfélkor aztán csoportosan támadtunk a tajvani Alira az első emeleten, mert születésnapja van, szám szerint a huszadik. Yoshihiro a City Centre-ben kapható legolcsóbb gyertyát vette meg, rózsaalakút. Eljött mindenki, aki valamennyire ismeri Alit. Takumi is megjelent a bulin húsz perc késéssel, viszont helyi népviseletben. Yoshihiko kifejtette, hogy ő milyen cukorborsó kisgyerek volt, mellesleg ő volt az is, aki Ali születésnapi kártyájára a sok „boldog születésnapot” mellé beillesztett egy boldog szexet is. Közben a többiek Ali Rubik-kockájával próbálkoztak (nem eredeti, kínai koppintás), sikertelenül. Nekem is csak egyszer sikerült félig kirakni, akkor is hárman segítettek, viszont most legalább már azt láttam, hogy miért nem jó, ahogy tekerik. Takumi mesélt aztán, hogy óvakodjunk a bahreini srácoktól, mert hármasával bandáznak, és másokat erőszakolnak meg. Igaz, főleg a távol-keletiekre buknak (a kínai srácokat ez nagyon megijesztette), tavaly volt is egy tajvani áldozatuk. Aztán az is kiderült, hogy mivel ők is mindig hármasával járnak, a kínai srácokról mások is effélét hittek. Ksawery aggódott nagyon még azután is, hogy eljöttünk, pedig az efféle ezen a vidéken nem újdonság.