Február 11. Kínkeserves gyötrelem a felkelés, ráadásul a semmiért. Ibrahim polipszerű, barnára festett bajuszállata alól kifordult az igazság, órák csak jövő héten, nekünk semmi vizsgánk nem lesz, most lehet írni egyet, de csak az eddigi középső csoportnak, hogy egyből a haladóba mehessen, aki akar, és ne kelljen maradnia a nyáron. Ezt Ksawery kikérte magának, de ha jól láttam, Núr, és Venci beültek.  Nem sokkal később futottak be a kínai srácok is, akik most először nem képviseltek egységes álláspontot. Hazatámolyogtunk aludni. Délután kapok egy hívást. Még hazatérésem napján igen mókás körülmények között találkoztam magyarokkal, és az egyik nagyon kedves hölgy invitált meg holnap délutánra vendégségbe, ráadásul magyaros kaját fog főzni. Juhú! Este Ksawery belerángatott egy kis politizálásba, igyekeztem hamar rövidre zárni. Ő biztos kiment volna az utcára, mert hisz abban, hogy a lázadásával világokat változtathat meg, de lehet, azt élvezi leginkább, hogy hozzá hasonlókkal rázhatja együtt az öklét, és skandálhat, mert így erősebbnek tűnik, mint amilyen valójában.  Az észérvek sem mind hatoltak be a tudatába, alaposan elbeszéltünk egymás mellett, ő elég romantikusan fogja fel a politikát, ami nagy kár.