A nap ébren töltött fele a pakolásra ment rá, még viszonylag később utazok, de már most el kellett kezdjem, mert sok vacakról van szó, és néhány esetben nehéz a döntés. Három kupacot csinálok, az egyik jön haza, a másikat megőrzi Joel, a harmadik meg megy Yoshihirohoz, kezdjen vele, amit akar. Legjobban az üdítőim, és a vizeim fogják érdekelni, lehet, hogy megmentek párat magamnak következő félévre, mielőtt elajándékozom a kollekciót. Ami kínos, hogy a buszsofőr kámforrá vált, egész nap kerestem, óránként kopogtattam, mert két szobára lakik tőlem, és semmi, nekünk pedig holnap reggel be kell menni a minisztériumba, megszerezni a személyiket, lehetőleg a büntetés kifizetése nélkül. Izgalom is lesz, mert fogalmunk nincs, kit kellene keresnünk, aki volt az illetékesnél, az már mind hazautazott. Felhívtam Yoshit, látta-e a buszsofőrt valamerre kujtorogni, de ő sincs itthon, a helyi japánok elvitték a tegnapi kiállításra. Vacsoránál a tajvani Ali kérdezte, megkaptam-e már a felügyelőtől, a mushriftól a kilépőcédulát, természetesen nem, arról szó sem volt, hogy még ilyen is van, nem is tudom, Ali honnét szedte az infót. Viszont sikerült időpontot egyeztetnem a buszsofőrrel késő este, holnap kilenckor megyünk a minisztériumba, inshalla.