Nemcsak én feküdtem le tegnap hajnali háromkor, Fulla már fél egykor eltávozott ugyan, és rám is parancsolt, hogy takarodjak az ágyamba, ma ő is mosogatórongy volt, mert háromig még beszélgettek. Mindenki, akivel ma találkoztam, egyszerűen bűbájos volt, ma reggelire mindenki bolondgombát evett. Nem hiszem, hogy sokan rajonganánk ezért a három óra Yaqoobért, ami mára kijutott, de a hangulat mégis vibrált, legalábbis körülöttem, és a távol-keletiek körött. Azíza, az egyik koreai lányzó elkezdett poénból masszírozni (vannak ilyenek), majd jött Khálid, a koreai srác a rendőrakadémiáról, és irgalom nélkül kezdte markolászni a vállamat, ezt hiba volt hagyni, annak a fülcimpája is izomból van. Mindenki jót röhögött, én persze rá is játszottam a nagyobb hatás kedvéért, aztán megtanultam, hogy mondják koreaiul a „karikás szemek”-kifejezést. Egyszerűen az angol „dark circle”-t ejtik koreaisabban, kb. „dákszökű”. Azíza csodásan mondja már, hogy „jó napot”. Újabbat derültünk, amikor Yaqoob az angol „letter” szót következetesen „litter”-ként ejtette ki, ami azért nem ugyanaz. Valami terjed a holnapról, nem tudom mi, de valami közös program, elfelejtettem rákérdezni, majd kiderül.