Július 15. Salah dolgozatának eredménye a legenyébb becslések szerint is katasztrofális lett (ez volt az első eset, hogy direkte szétültettek minket). Tíz perc alatt meg lehetett írni, a kuvaitiak meg is írták, csak épp mi küzdöttünk a nyelvvel, és a legapróbb részletekbe menő kérdésekkel. Egy évszámot kérdezett csak, de ott is meghagyta, hogy csak a muszlim naptár szerint fogadja el. Természetesen volt egy kérdéscsokor a Próféta életéről, meg olyasmik, amikre még tippelni sem lehetett (hogy tippelsz meg két hidzsázi zsidó törzsnevet?). Haddzsi adta be közülünk először, teljes tanácstalanságában, aztán Yoshihiro. Salah visszahívta, mert az nem elég, hogy az igaz-hamis kérdésekre választ ad, ha hamis az állítás, akkor azt is meg kell mondani, hogy miért, így visszaadta, gondolkozzon még. Nem azért nem írta oda, mert elfelejtette, hanem mert gőze nem volt róla. Az egyik kérdés az volt, milyen vívmányokat vettek át az arabok a kínaiaktól, erre Yoshi szemrebbenés nélkül beírta, hogy a válasz Dzsingisz kán. Dzsingisz ugyan mongol volt, de Yoshi csak a „kínai” szót értette a mondatból, és úgy gondolkozott, Dzsingisz meghódította őket, miért ne lehetne ő a válasz. Nekem a harmincból jó, ha 10 pontom lesz, vagy még annyi sem, Ksawerynek lehet több, mert ő a párnája alá tette a könyvet az éjjel. Este a távol-keletiekkel bementünk egy filippínó-kínai étterembe vacsorázni (Peti is jött), de előtte a két Yoshi repülőjegyet foglalt magának. (Közben kiderült, hogy én meg egy gépen jövök majd Frankfurtba Maryammal, és Krisztinával…) Yoshihiko Manilán keresztül repül, és ott 17 órát fog várni a Japánba induló gépre, majd Tokióból valami belső járattal megy majd haza Nagoyába. Yoshihiro Bangkok felé megy, ő 22 órát várakozik ott, mielőtt hazamegy, és még szállást sem kap, mert diák, és a Kuwait Airways erről nem gondoskodik, vagy mi, úgyhogy csövezni tervezik. Két nap nekik haza az út. Éjjel jöttek volna Ksaweryhez korrepetálásra, de az nem volt itthon, úgyhogy hozzám jöttek, de csak ökörködés lett a vége. Yoshi megnézte a postáját, és teljesen kétségbeesett, mert Japánban egy kis ideig elvileg egy barátjánál lakott volna, de az meghívta egy közös kuvaiti „barátjukat”, akit Yoshi annyira utál, mint senki mást, elmondása szerint az a srác arra is rá akarta venni, hogy menjenek együtt imádkozni; ezt elhárította azzal, hogy nagyon fáradt, most talán nem, mire azt mondta a másik, dehogynem, ha fáradt vagy, az a legjobb idő imádkozni, majd felfrissülsz tőle! Híres a japánok toleranciája, na, nnek nyoma sem volt, mikor kiderült, hogy meg kell osztania vele egy szobát. Most minden követ megmozgat, hogy valami más szállást keressen magának. Amikor megjött a lengyel, mind Adnán, a két Yoshi átmentek hozzá cigarettaszünetre, majd mikor kitisztult a légtér, én is csatlakoztam. Yoshi magyarázta, miért olyan tojás alakú a rögbilabda, mint amilyen, merthogy felfújt disznóhúgyhólyag volt eredetileg, vagy efféle, valamit hallottam erről, tehát tudtam, hogy erre céloz, de nem se ő se én nem tudtuk a „húgyhólyag” szót angolul. Kapóra jön az orvos haver, szegény Petit hajnali egykor zaklattam fel félálomból, tudod, húgyhólyag, az van az angoloknak is biztos, na, hogy mondják. Rendes volt, nem küldött el a fenébe, de mire visszaértem a válasszal, már témát váltottak, illetve Ksaweryre rájött a mozizhatnék, és elkérte a Brian életét. Adnán, és Yoshihiro nem ismerték, és amint az várható volt, nem is élvezték annyira, mert nem is értették, nyelvi szempontból azért az nem egyszerű film (a magyar szinkron az fantasztikus jó, hát a Szacsvay brillírozik, és nem tudom, ki fordította, de az ő homlokára is lehelek itt egy elektronikus csókot). A „Brian Pilátus előtt”- jelenet tájékán hagytuk abba, hajnali kettőkor.