Július 12. A lányok tegnapi meghívásának eleget téve mentünk bowlingozni. Mitch jött értünk, akivel valami történt, mert ma egészen normálisan viselkedett, és még humora is volt. Remélem, nem változik már vissza. Paulina, és barátja, a szír Peter jöttek, Miryam természetesen, és Viktória. A fene sem gondolta volna, hogy efféle helyek vannak Kuvaitban is, tökéletesen olyan, mint otthon, billiárdasztalokkal, csak épp otthon nem DubaiSport megy a tv-n, alkoholt is lehet kapni, és lányok is vannak a szórakozóhelyen. Itt most a mieink voltak az egyetlenek, és mindenki hosszan meg is bámulta őket. A lengyel és az én golyóim a változatok széles skáláján gurultak el mindig a bábuk mellett, de ami a billiárdot illetni, abban elvertem mindenkit, pedig odahaza engem szoktak. Kebab volt a vacsoránk a négyes körút melletti „Lulu” nevű bevásárlóközpont szomszédságában. Se az ételre, se a mennyiségre, se a kiszolgálásra nem volt panasz, ez is ritka. Éjjel kaptam egy másik könyvet is Petitől (ő is volt ma bowlingozni, a kuvaiti tutorokkal.  Viszik őt mindig, holnap valamelyik szigetre megy), azt mondta, ez a Herold után már süti lesz, és az is; a címe A belgyógyászati fizikális diagnosztika alapjai. Tkp. nagyjából az van benne leírva, amit a körzeti orvos csinál a rendelőben, de földi halandóknak magyarázva. Itt kell megemlítenem, hogy a hazai körzeti dokinkkal sokan nem is tudják, mekkora szerencséjük van. Az az ember egy kincs, igaz, a várakozási idő hozzá legalább két óra, de a bent eltöltött tíz perc ezt elfelejteti az emberrel. Elég stresszes a munkája, mégis sugárzik belőle a pozitivitás, megérdemli az elismerést.