Június 7. Ma reggel Ugarit, 16 km-re a várostól, a mai Ra’s Shamra. Leendő történészeknek üzenem, szép, de a látvány nem könnyíti meg az ókorszigorlatot. Az i. e. XV. század környékén virágzott igazán, mára viszont csak ennyi maradt belőle:

És ennyi:

Baal temploma helyén most ugyan birkák legelésznek, azonban ez a tényen nem változtat, hogy az ugaritiak tudták, hová kell építkezni. Nem messze visszafelé az úton van ugyanis a tenger, ami pont olyan, mint az üdülési reklámokban. A Cote d’Azur után egyszerűen csak „kék part”-nak hívják, és ami a legjobb a dologban, hogy még nem végeztek az elkerítésével, így van néhány hely, ahol csak úgy ki lehet sétálni, no nem mintha nem lehetne akárhol átmászni a rozzant kerítésen. Ez tenger, sziklákkal, és vad hullámveréssel, szép számmal akadtak helyiek is, és a kitaposott ösvények mellett a szanaszét szórt óvszercsomagolások is jelezték, mások is kijárnak ide élvezni a helyet. Az egyik, sziklán merengő fazon leszólított, hogy tetszik-e, és hogy milyen gyakran jövök ide. Beszélgettünk, majd mondta, hogy tud valami jobb helyet, menjünk oda. Felültünk a motorjára, és a városhatárnál van egy stégféle, ott találkoztunk a halászó haverjaival. Csak annyi derült ki róla, hogy valamiféle hivatalnok, és imádja a tengert, mindennap kimenekül ide. Visszavitt az útra, és hazastoppoltam, a délutáni program aztán a város volt, és a múzeum. Hát a múzeum a teljesárú jegyet egyszerűen nem érte volna meg, a diák még hagyján. A kasszás ódzkodott elfogadni a kuvaiti diákomat, de amikor orra alá dugtam az ezidáig gyűjtött köteg diákjegyet, rábólintott, végülis, mit érdekli őt. Lelkemre kötötte, mint egyetlen vendégnek, hogy csak idekint lehet fotózni, odabent nem; ezt nem volt nehéz megállni, mert négy pöttöm terem van összesen, reménytelenül kevés látnivalóval. Az épület, és a kertje szép, azt érdemes volt lencsevégre kapni. A könyv azt írta, feliratok csak arabul vannak, ez mára nem igaz, angol is van, de az utolsó két teremben, a görög és római emlékeknél semmilyen nyelvű magyarázat nincs, köcsög, érme, nézd. Átgyalogoltam a város másik felében lévő második századi tetraporticushoz; az a négy oszlop is csak áll magában, mint a város kevés ókori emléke; nem biztos, hogy megérte a túrát, de mikor láthatom ezeket máskor, ha nem most?