Május 25. Az első Yaqoob-óránk elmaradt, de mit számít ez, még a délutáni Lameedhoz is későn keltem. Badrnek ma volt az utolsó rendes órája, holnap lenne még, de közölte, nem jön be, úgyhogy csak kedden találkozunk a vizsgán. Kedden is lenne Lameed, de nem tudom, el tudok-e menni, mert akkor lesz a búcsúbuli is, és lehet, nem találkozunk már a kínaiakkal, ha azok hazamennek a vizsga után. Holnap a lukas Badr óra helyett elmegyek viszont A salemi boszorkányok filmverziójának vetítésére, cenzúrázzák akárhogy. A mai nap eseményeiről nem maradtam le, nem történt semmi a suliban. Felhívtam Yoshit, beszélt-e a tanáraival, hát, Khálid -mily meglepő- nem volt bent, a lába viszont nincs jól, rosszabbodott, azt mondja, holnap megy a kórházba röntgenre. A legrosszabb mégis az az egészben, hogy azt mondta, este átjönne hozzám beszélni, és nyilvánvaló módon rossz hírt fog közölni. Elmentem az al-Muthanna Complexbe, a könyvesboltba, hogy vegyek egy szír útikönyvet. A fickó közölte, hogy semmijük nincsen Szíriával kapcsolatban, még térkép sem (Kuvait egyik legfőbb könyvesboltja). Van viszont Budapest, többféle kiadásban, egyik botrányosabb, mint a másik. Valami amerikai „Globetrekker” márkájú vagy mi, ami tele van képpel (egy útikönyv nem képesújság, ha valaki használja, feltételezem, ott áll a látnivaló előtt, felnéz, és látja, csak a szöveg a lényeg), és egy tányér hortobágyi húsos palacsinta alatt ott áll a képaláírás, hogy gulyás. Valamirevaló kultúrnemzet a gulyást a pörkölttel keveri. Ksawery hívott, este nézzük át a Yaqoob vizsgára az anyagot, mondom neki, mi van Yoshival, azt mondja sajnálja, mire én, már hozzászoktam, hogy lemorzsolódik az útitárs. És este lőn, ahogy azt én gondoltam, Yoshi kilenc után benézett, mégis elment ma a kórházba, a lábujja eltört. Háromféle orvosságot kapott rá (két dínárt fizetett összesen), meg biceg a gipszben, mondta, holnap kap majd egy mankót (mely szó japánul puncit jelent), és őszintén sajnálja, de nem tud velem tartani. Az a fontos, hogy mielőbb gyógyuljon meg. Személyesen akarta közölni, pedig már akkor tudta, amikor először hívott, de szerintem egy ilyen információt nem érdemes halogatni. Nagyon sajnálom szegényt, hogy pont most érte sérülés, és a jegyét sem fizetik vissza, most azon gondolkodik, hogy valaki más nevére íratja át, ha van olyan lélek, aki társul mellém utolsó pillanatban vízum nélkül két hétre. Engem nem lehet megállítani, de úgy látszik, nincs szerencsém az útitársakkal.