Május 23. A beszélgetés nem ért véget, és egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy virrad. A napfelkelte csodaszép, az idő tökéletes, madarak csicseregnek, egészen idilli tud lenni. Hat órakor már nem láttuk értelmét lefeküdni aludni, mert tízkor találkozunk a többiekkel, és megyünk a „szabad strandra”. Nyolc óra felé kitaláltuk, hogy megnézünk egy filmet, egy zseniális komédiát, de csak elbóbiskoltam, mert már háromszázszor láttam, majd a végén megint volt egy kis időm aludni. A felkelés hadművelet csődöt mondott, a kis herceg csinált ugyan kávét, de csak ahogy ő szereti, méregerősen, feketén, literes kivitelben, az illata már felébresztett valamennyire. Peter jött értünk, és Paulina, nem igazán értették, miért vagyunk olyan kómásak. Viktóriával Maryammal, és Mitch-csel kimentünk a sivatagba, vagyis Szaúd felé az autópályán (kriminális adalék: Badr mesélt a múltkor valami szaúdi anyagyilkosságról, a fickót elkapták, természetesen halálra ítélték, de úgy, hogy tíz napon át mindennap megkorbácsolták, majd egy karddal levágták a fejét), majd lefordultunk balra, és ki a tengerpartra, ami ugyan elvileg magánterületnek minősül, de ez senkit nem érdekel, népszerű üdülőhely (hatalmas élmény ennyi idő után bikinit látni). Mellettünk három lengyel család is letelepedett, megkínálták Ksaweryt a helyi háziborukból. Ugyan negyvenöt fok volt, a tenger valami isteni volt, pirosra sültünk megint, de három órán át senki nem akarta elhagyni a vizet. El-elbóbiskoltunk Ksaweryvel, de ismét élveztük a szabadságot. Paulina egy csúf, oszló delfint fotózott, ő mindig megtalálja az efféle témákat, Viktória a tenger élővilágát kutatta, és botcsinálta Richard Attenborough módjára élő, mozgó víziállatokat pakolt gyanútlan ártatlan emberek hátára (rám). Szép dolgokat láttunk, ahogy a délután visszahúzódott a tenger; végre láttuk az éles sziklákat, amik a talpunkat vadalták, egy csomó ikrát, rákot, csigát, kagylót. Itt kimerül az egzotikum, mert a part estére rettentő ocsmány lett, mert a kuvaiti aranyifjak, akik csapatostul portyáztak, teleszemetelték a teljes övezetet. Délután Mitch kibérelt egy jetskit, én is vezettem, Maryam felült mögém, és televisította a fülemet. Nem az én világom, de ezt is kipróbáltam. Este a hazaúton Ksawery rámtestálta, hogy vegyek holnapra szülinapi kártyát Yoshinak, így kiszálltam Keifánban, a City Centre-nél. Tömegnyomor, kártya sem volt szép, de mindenhol 50%-os leárazás van, de még így is drágább minden, mint a nagy áremelés előtt volt.