Május 12. Nem mentünk a követségre, mert Yoshi kitalálta, hogy más dolga van, és ezt persze késő éjjel közölte, úgyhogy lecke nélkül mehettem órára. Badr óráján a korábban kiosztott qasídát elemezgettük, vagyis próbálgattuk. Kiadott két sort az órán, hogy 4-5 mondatban fejtsük ki, és nyújtsuk be neki fecnipapíron. Hiába ültem felette tíz percig, egy betű nem jött ki belőlem. „Képzeljük magunkat a költő helyébe”, na persze. Sosem szerettem a verseket, a verselemzést meg pláne, és a gimnáziumi évek óta csak mélyült az ellenszenv, pedig már akkor is millió okom volt utálni. Mint a viccben, a tanárnéni megjegyzi: „…és a költő ezzel azt akarta mondani… Tanárnő kérem, de akkor miért nem azt mondta?”. Erre az a válasz, hogy mert akkor nem lett volna költő, és mihez kezdjen a mellébeszélés tudományával, ha nem megy politikusnak? Nem arról van szó, hogy lusta vagyok gondolkodni, mert prózában, drámában mindig az az első, mi a szöveg rejtett értelme. Mi az, amiről a szerző valóban ír, de még fontosabb bizonyos szövegek esetében, mi az, amiről nem ír, és vajon miért nem ír? Határtalan öröm, ha sikerül megfejtenem azt a kódrendszert, ami az írás maga. A versekről azonban nincs véleményem, oka nincs, ha van, nem tudom. Teljesen frigid maradok azok hallatán, szóljanak bármiről, talán mert nekem nem perspektíva, nem kifejezési mód. Van azért, akit költő létére tudok tisztelni, de Weöres Sándornak sem a verse fog meg, hanem az, hogy milyen gyönyörűen beszélt magyarul.               

Újabb gyakorlati bosszúság ért a délután. Megfigyeltem, hogy nem sikerül az Internet place-ről elérni pár oldalt a napokban, amivel eddig nem volt problémám. (Webhosting service-ről van szó) Egyik hálózat sem engedi, hogy hozzáférjek, egyszerű időtúllépést jelez hibának, más (gyakran érthetetlenül) betiltott oldalak esetében külön oldal jön be, hogy ezt tartalma\kinézete miatt nem láthatod, persze a saját érdekedben, és még köszönd is meg nekünk szépen, hogy védünk. Ha tévedés lenne, írjak nekik egy üzenetet, amiben csatolom minden elérhetőségem, és kivizsgálják az ügyet. He-he. Tehát egyre küzdöttem az időtúllépés ellen, végül felhívtam az ügyfélszolgálatot, mégis mi az ördög van. Kedves fiatalember búg bele, mondom mi a hézag, elég sokára értette meg. Rossz hírt ők soha nem közölnek, inkább sejtetik, de neked kell kimondani. Jelen esetben nekem, ő meg együttérzően bólogatott a vonal túlvégén. Blokkolták? Sajnos igen. Múlt héten még jó volt. Hát, sajnos már nem. És akkor most mit lehet tenni? Hát, sajnos nem sokat… Semmit, igaz? Hát sajnos nem. Ha legalább pornó lenne, akkor oké, megértem, de nem az! Errefelé mindenki perverz, és rajtam verik le! Még jó, hogy a török Ali hazament, biztos belebetegedett volna. Este megint le kellett üljek ahhoz a szemétdombra való versezethez, és most sem jutottam vele semmire. Ekkor eszembe jutott japán szakos ismerősöm nagymamájának szavajárása: „Ha nincs eszed, legyen noteszed!”. Kreatívan oldottam meg a feladatot, ennyi.