Március 31. Yaqoob újabb demagóg házifeladatot adott fel: írjunk tíz mondatot a kormányzat felelősségéről, és egy hét múlva megint számonkérés lesz, eddig pozitív a tendencia, mindegyik jobban sikerült az előzőnél. Ma volt egy jó poénom a szünetben, Paulina felsőjéről leesett egy gomb, és én félhangosan megjegyeztem, hogy minden sztriptíz így kezdődik. Nagy sikere volt a szövegnek, Paulina egy pillanatig meg akart verni, de nem tudott, mert ő is röhögött, majd amikor elmúlt, fegyverét, egy félliteres vizesüveget Ibrahim irodája felé fordította. Én is úgy vélem, ő jobban rászolgált egy verésre. Badr órája egész érdekes volt az átlaghoz képest, párbeszédes szerepjáték két barát között, az egyik bajban van, segít-e neki a másik. Volt nevetés, főleg, amikor Takumi, és Kerím kerültek sorra, az egyik a japán, másik a kínai miniszterelnököt játszotta, amint épp Kuvaitban nyaralnak, a probléma valami olyasmi volt, hogy kifogyott a napolaj, de majdnem háború lett belőle. Kerím aztán mondta, hogy leszedett a netről kínai operát, és megosztaná velem. Kíváncsian várom. Magdy és Adíb jöttek látogatóba, elhívtam őket étterembe egy este. Este Yoshival futottam össze, ő kezdte azzal, hogy Ksawerynek szombaton születésnapja lesz (már lassan egy hete nem is szólunk a másikhoz), és én folytattam azzal, hogy mi van az utazásunkkal. Ő jár egy csoportba Shahaddal, beszélnie kéne vele. Pár napja azonban háttérinfót szereztem róla Takumitól, aki csodálkozott, hogy Yoshi rábólintott, tartsunk a lányokkal, mert ő ilyesmiről valamiért hallani sem akar. Ha így is van, japánságából adódóan ezt nem fogja közölni, most is csak annyit mondott, hogy szerinte a lányok külön szeretnének menni. Mondtam, majd holnap utánanézek.