Március 25. Ma reggel egy sörmárkás reklámpólóban jelentem meg a suliban, Rengetegen megbámulták, de csak ketten tették szóvá, Yoshihiko, és Fulla, ők viszont kacarásztak rajta, hogy micsoda provokáció ez egy ilyen helyen, ahol az alkohol be van tiltva, mondom nem provokálok, csak ez volt tiszta. Csak a logo szerepel rajta, tehát se üveg, se „sör” felirat, de előre fel voltam készülve, hogy elmagyarázzam, ha netalántán valaki érdeklődne felőle, hogy ez egy híres európai macisajtmárka, semmi több. Ha ez megvan, akkor onnantól már csak a macisajtot kell elmagyarázni. Egyébként, ha valamelyik helyi felismerné, az kész lebukás a lenne számára, hogy issza, de ilyen egyáltalán nem volt, hát errefelé nem ismerik ezeket. Én se iszom, csak van a póló, oszt hordjuk, ha már van. Nyolcan voltunk ma órákon, meglepő létszám, azt hittem, mások nem ennyire trehányak, mint én, hogy csak úgy lógnak, ezek szerint nem én voltam az egyetlen, aki hasznosabban eltöltött időnek látta az alvást. Egy hónap múlva lesz valamkor az orthodox Húsvét, addig meg kell térnem, ha megint lógni akarok. Yaqoob ismét leporolt valami videókazettát, ez egy keleti témájú japán mesesorozat egyik epizódja volt, és egy repülő falóról szólt. A főszereplő kissrác nagyon tenyérbemászó volt, volt az a sorozat régebben, talán még most is adják a rettenetes Vidám Vasárnap előtt, vagy más televíziós holttérben, hogy a Könyvek könyve, na ez ugyanabban a rajzfilmstílben készült, és a hercegnőt is olyan ostobára vették, hogy alig vártam, hogy újabb és újabb katasztrófák történjenek vele, szenvedj, ribanc. Pár sikolyon kívül szövege nem volt, annál inkább eresztett folyadékokat, főleg könnyet, és izzadtságot. Badr húsz perc után hazazavart mindenkit, és ezért az óráért kell egy órát várakoznunk. Shahad viszont odalibbent hozzám, érdeklődött eljövendő szír utazásunkról Yoshival, mert ő is megy, ugyanakkor, azt hiszem Shams-szal, ráadásul ők is a Jazeera Airwaysnél néztek járatot. Terveik közt szerepel, hogy felmennek majd Törökországba, ez nagyon jó, most már az én terveim is közt szerepel, fel kell melegítenünk az egész szervezést Yoshival, és szorosabb együttműködést kell kialakítanunk, hogy ne kétszer ketten menjünk, hanem egyszerre négyen.

                Lameed óráján kibiceltem ma is, behozta a kisifát az órára, gyönyörű gyerek, jólnevelt, és értelmes. Kegyetlen tortúra lehetett neki háromnegyed órát végighallgatni négyévesen, és az anyja csak egyszer nyomott barackot a fejére, hogy „Ahmed, tedd le a segged”. Ma volt az első kiselőadás, a görög színházról, és színpadi felépítéséről, két lány csinálta. Nem volt rossz, de jó sem, és a közzétett képanyagukban a görög képek mellé becsusszant egy római is. Nekik mindegy, nekem nem.