Március 5. Felkelni nehéz volt, suliba menni is, a szélvihar miatt. Egyedül Myrna ült a folyosón, és egyre gyanúsabb lett, hogy elmúlt kilenc, és senki nincs ott rajta kívül. Ekkor villant be neki, amiről én nem tudtam, miszerint ma tízkor kezdődnek az órák. Visszaaludtunk a fotelban amennyire tudtunk, majd tízkor kezdődött a Yaqoob-óra, megbeszéltük a kis novellát, a cseh lányok addig pofátlanul játszottak az arab szövegszerkesztővel a kérdőívükön. Óra után szélnek eresztettek minket, mert Badr tartana kettőt, de ő ezt kegyesen arra fordítja, hogy kitöltessük a kuvaitiakkal a kérdőíveket. Ksawery akart elejbe járulni, hogy fixálja a helyinyelv-kurzus óráit, és árait. Elképzelni sem tudom, hogyan tanulhat az a nyomorult közgazdásznak (ma tele lett a hócipőm), meg tőzsdemicsodának, amikor gyakorlati üzleti érzékétől nem leng ki a mutató, mert zérus! Konkrétan, határozottan le kell fektetni, mit várunk a lóvénkért, ami nem lehet több, mint 30 KD, akkor sem, ha meztelen cigánygyerekek potyognak az égből, két órát tartson érte, de két órát, nem pedig két felet, aztán halasz. Krisztina dobta fel, tkp. miért is ne találhatnánk egy mezei művelt embert, aki 15-ért boldogan tanítana bennünket. Nem hülyeség, de sajna már késő. Második körben az időpontról kellene megállapodni, igen kulturált, kocsmai szóváltás hangulatban sikerült, és persze mi mást, hát mi más időpontot sikerült találni, mint ami a 3 Lameed drámaórámból kettőt kiüt. A guta üt meg, most vettem meg a könyvet is. Az egyiket még odaadtam volna érte, de most így mi értelme van? Dühöngtem, hogy ez nem lehet igaz, végiggondoltam, egyetlen esélyem az, ha Badrnak nem jó az időpont. Miért is kellett volna meglepődnöm, amikor a délután kiderült, hogy Badr elfogadta a feltételeket, három óránk lesz, 1x1, 1x2 megoszlásban, vasárnap, és kedden. Másik kurzusra nem mehetek, mert egyrészt nincs semmi más, ami jó lenne időben, mert ezek kizárólag délelőtt hajlandóak megmozdítani a Jaguárt, meg a Lincolnt, vagy a rózsaszín terepjárót, másfelől meg már mind alaposan benne vannak az anyagban. Az is természetes, hogy a többieknek csak ezek az időpontok jók. Felfokozott idegállapotban mentem azt a sületlen kérdőívet kitöltetni, Venci csak hatot adott a kezembe, végiggondoltam ennek lehetséges indokait, (mert összesen 25 van) aztán úgy döntöttem, nem érdekel. Kiálltam a lánymenza elé, és kitöltettem (Paulina azt mondta, ha neki adnék egy ilyet ebben a témában, hogy demokrácia, leütne a táskájával. Legalább ő normális.), majd haza. Hív Ksawery (egyébként nem magától, én hívtam kétszer, hogy ott jövök a háta mögött százötven méterrel, forduljon meg, negyedóra múlva észre is vette a hívásokat, ezért hívott vissza), hogy menjek vele Keifánba töltögetni. Hát, kösz arany csillagom, de én már végeztem, és egyáltalán nem vagyok beszámítható állapotban, és olyanban sem, hogy téged tolerálni tudjalak. Este beszéltünk aztán (Yoshi napközben csak úgy mellesleg megjegyezte, hogy odahaza japánban meghalt egy barátja), azt mondta az órával kapcsolatban, hogy lehet betesszük az egyiket a az egyik nap a rendes egyórás szünetünkbe, tehát egy nagyon halovány reménysugár még van, mert az még túlélhető veszteség, ha heti háromból egy Lameedra nem megyek el. Én magam elég borúlátó vagyok, és nem hitegetem magam effélékkel, de sose lehet tudni. Szar nap volt, még a müezzin is olyan volt, mint Tarzan.