HTML

300 nap Kuvaitban

"Zavarban voltam, mert épp imaidőben értem haza, és az emeleti imaszőnyeg csupán két méterre van az ajtómtól...richtig ilyenkor nem találja a kulcsát az ember..."

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2008.01.15. 20:07 -md-

Száztizenharmadik nap – Itteni életem ideiglenes felszámolása

Kifutottam az egyetemre, hogy Internethez jussak, de nem maradhattam soká, mert egy csapat lány torlódott fel az amúgy üres fiúmenzán, és jött a tanár is, hogy ott most vizsga lesz. Idehaza is volt még elég dolog, két órát csak a két bőröndöm cipzárjának behúzása vett el. Ideiglenesen felszámoltam itteni életemet, elég nehezek a könyvek, tegnap a tajvani Ali (aki magával hozta ide a súlyzóit, tehát a kilókat ismeri) megemelte, és kapásból húsz kilóra saccolta. Remélhetőleg Istanbulban megoldják a transzfert megint, mert Ali mesélte, (amikor ezt írom, érhet ki a reptérre) ő tíz órát fog malmozni Bangkokban az átszállással, és még csak nem is mehet sehova, mert kiadják a táskáit, hanem csövezik a reptéren. Ebédelni le se mentem, talán csak egy szerény vacsorára, de megsúgom, a gépi kosztra vágyok. Turkish Airlines, tehát sertés ott sem lesz valószinű (csirke-marha dualizmus), de legalább nem egyenmenza. Mondtam, otthon jól átsüssék a riskát, meg pörköljenek oda a coca alá, mert éhes leszek, a pipiket meg tegyék talonba egy időre. Megjött Joel, elvitte a cuccaim egy részét, most új barna haja van, ez sokkal jobb, mint a világítószőke, bár azt mondta, az anyja szerint ez melegesebb. Ne menjünk bele. Utolsó vacsorám a kuvaiti nemzeti étel volt, hamburger és sültkrumpli, az Ománi Szultanátusban gyártott ketchuppal. Az italosfickó a menzán kérdezte, miért nem a megszokott mennyiséget viszem, mondtam, hogy ma utazok, erre amilyen morcos mindig, úgy kívánt jó utat, és minden jót. 19-én parlamentnézőbe mennek az ottmaradottak, azért remélem, később lesz rá alkalmam nekem is. Zeki botlott belém, ő nem is tudta, hogy utazok, kér valami magyaros szuvenírt, ezt mindenki csereberélgeti. Később a már majdnem üres szobába a buszsofőr kopogtatott, jól megnézett, és kilejmolta a cukormat, sómat, lisztemet. Aranyos volt, megtoldottam pár lekvárral, meg üdítővel, nagyon hálás volt, mert neki ez nagy dolog. Mondta, ugyanazt a szobát fogom kapni, ha visszajöttem. Hát, remélem, azért valamelyest kitakarítják, megjavítják az időközben szétment ajtót, és a légkondit is. Akkor mondta, hogy ő most lefekszik, háromnegyed egykor kopogjak be hozzá, és ébresszem fel, majd kivisz a reptérre. Még utoljára lecsaptam egy nagy büdös csótányt.

Szólj hozzá!

Címkék: lakok


A bejegyzés trackback címe:

https://300nap.blog.hu/api/trackback/id/tr1298848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása