Ötkor találkoztam Yoshival, bár mondtam, hívjon másokat is, nem jöttek megnézni azt a híres-neves kiállítást a Nagymecsetben. Lehet, attól féltek, bemegyünk a mecsetbe, kedvesek lesznek, leültetnek bennünket, megkínálnak, majd ha már úgyis erre jártunk, megkérnek, térjünk meg. Semmi ilyesmi nem volt. Nem volt ugyan szerencsénk az időjárással, mert elkapott bennünket az orkán, és elég nehezen találtuk meg a mecset bejáratát is, meg a kiállítást odabent. Illetve előtte, mert nem is a mecsetben volt, hanem csak azon a telken, egy sátorban. Hivatalos nevén ez a kiállítás a 3. Kuvaiti Nemzetközi Iszlám Művészeti Bemutató, vagy ilyesmi, a nemzetközre nem volt panasz, ámulatba ejtő, és mesés dolgokat láttunk Marokkótól Pakisztánig.

Bemutatták a díszítőművészeteket, a készítési módokat is, több kalligráfus is jelen volt, csak lestük őket. Nem volt nagy tömeg, így kiszúrtam valakit hátulról, és odasúgtam Yoshinak, hogy szerintem őt ismerem. Az illető megfordult, én is néztem egy darabig, egy pillanatig ő is, az egyik arab szakos tanárom volt az ELTE-ről. Biztos én is meglepetés voltam, mert bár tudja, hogy itt vagyok egy ideig, de otthon utoljára fésülten, borotváltan, és igényesebb ruhákban látott, mostanra meg úgy nézek ki, mint Conan, a barbár. Nem lehet semmi akkor ez a kiállítás, ha ő is itt van, de az is lehet, hogy csak épp errejárt, és beugrott megnézni. Szegény Yoshi elég zavarban volt, mert elkezdtem a tanárúrral karattyolni (éreztem, hogy elvásott a magyarom), kérdezte, hogy vagyok, milyen az oktatás, elbeszélgettünk, és ekkor jutott csak eszembe a meglepetésemből kissé felocsúdva, hogy hopp, talán be kéne mutatni a japán haveromat. A tanárúr természetesen arabul érdeklődött hogyléte, és arab tanulmányai felől, köpni-nyelni nem tudott szegény hirtelenjében, főleg, mert az arabja is nagyon gyenge szegénynek. A tanárúr adott egy tippet, hogy hallgassuk a perzsa kalligráfus arab tolmácsát, mert nagyon rosszul beszél arabul, ezért tök érthető.

Ez volt aztán a véletlen meglepetés, hogy találkoztunk, holnap már megy is haza, hamarosan én is, de örültem, hogy láttam. Találkoztam egy magyar családdal is. Két standdal odébb meg Burcut, és Nesrint véltük felfedezni (valahol Aslı is ott kóborolt), ők már kijöttek korábban is, és minden török cuccot meg akartak mutatni, de ez az utolsó előtti nap, és a török kiállítók már leléptek. Azért ajánlották, hogy nézzük meg a másik sort, mert fogjuk élvezni. Igen, egy sorral odébb gyerekfoglalkozás volt, ki lehetett próbálni a mesterségeket, festési technikákat, első dolgom volt leültetni Yoshit, mert magától nem mert volna, hogy ezt most mi kipróbáljuk. Famegmunkálást választottunk, mdf lapokból (nem Dávid Ibolya Magazin, hanem egy könnyű fafajta, kreatív boltokban is lehet kapni) a keleti ornamentikának megfelelően csillagokat, és geometrikus mintákat igyekeztünk kifűrészelni. Hát én nagyon béna voltam, Yoshi felől viszont vígan szállt a forgács. Igazából már a speciális fűrésszel meggyűlt a bajom, mert hajszálvékony volt, és kettőt el is törtem már a behelyezésnél, aztán újabb kettőt fűrészelés közben. Mentségemre szóljon, hogy még sosem dolgoztam ilyen szerszámmal, és technikaórám sem volt. Yoshi sem, neki mégis ment.

Megcsodáltuk a többieket, és azokat a baromi ötletes kalligráfiákat a falon, a férfi, és a női verseny győztesei is ki voltak állítva. Egy stílus nem tetszett egyedül, ez az arab kalligráfia kínai stílusban, valahogy megpróbálták ötvözni a kettőt, szerintem rémes. Az egyik mester gyönyörű betűkbe szedte a mi nevünket is, megkaptuk emlékbe. A kiállítás után kis séta a szúkban, majd vacsora az egyik kis „vendéglőben”. Nagyon ódzkodtunk tőle az elején, mert a pincérek már húsz méterről „welcome, hello my friend, sit, sit” győzködnek, hogy üljek le hozzájuk. Most kipróbáltuk, és igen kellemeset csalódtunk, az étek nagyon jó, sok, és olcsó, igaz, amikor az étlapot kértem, a pincér vigyorgott, és azt mondta, ő az étlap, amikor a számlát, akkor már egyenesen röhögött, és azt mondta, ő a számla. Univerzális. Még jó, hogy errefelé nem ismerik a panaszkönyvet, mert az is ő lenne.