2008.01.07. 18:37 -md-
Százötödik nap – Egy este a japánokkal
Tízre már haza is jöttünk, Yaqoob csak egy órát tartott, amikor dióhéjben elmagyarázta, miből fog állni a vizsga kedden. Nem lesz egy nagy volumen, de a jó hír, hogy holnap nem lesz óránk, és Ibrahimot is csak a vizsgán látjuk legközelebb, aztán meg egy hónap múlva. Számba vettük ebédnél, a múltkori brancsból kinek hol tart a személyije. Haddzsi azt mondta, megvan, Takumit nem tudjuk, mert beteg, tegnap elmagyaráztam neki, de lehet nem nézett még utána, Magdy, a kínai srác meg utána se tud nézni, mert valami fatális események sorát bezárólag a buszvezetőnél maradt a beadott papírokról kapott blokkja. Én ebéd után gyilkos indulattal újra felhívtam a géphangot, ami közölte velem, hogy már feldolgozás alatt van az igényem. A Névtelen Csoki Szomszédom (egyébként Alinak hívják, de nem használom a nevét, mert már háromszor is foglalt) is beteg, ő is tőlem kapta el. Hahaha, de gonosz vagyok, istenkém. Ma megint orkán van, és az ablak szigetelése rossz, tehát egy pillanat alatt kihűlt a napok kemény munkájával melegre lehelt szobám. A függöny azért valamit felfog, de így fényes nappal is villanyvilágításra szorulok. (a neoncső Made in Hungary, de ez nem kárpótol) Odakint orkán van, és köd, illetve az ember azt hiszi, köd, de ha közelebb megy az ablakhoz, a centi vastag lerakódott homokból kiderül a téves diagnózis, mert csak akkora homokvihar van, hogy nem látni semmit. Szépre száll szerte a szobámban. Este találkoztam Takumiékkal, mondta, hogy megvan a busz holnapra, fél kilenckor indul, jövök-e. Hát mondom nem biztos, mert még csak most kerültem feldolgozás alá, sok értelme nem lenne. Telefonáltunk, én még mindig ott tartok, mint kiderült Yoshihiro is, Takuminak elkészült, ő megy („nyomja be a blokkja számát, majd a start gombot”. Hol van a telefonon a start gomb? A star, a csillag gombra gondoltak…). Még legalább egy órát cseverésztünk, és nosztalgiáztunk az emeleten (mert három hónap után már azt is lehet, kiderült, hogy a törökök már augusztus vége óta itt unatkoztak), meghívtak holnapra valami japán újévi ceremóniára, amiben elégetünk valamit, hogy ne kísértsen tovább az új évben. Takumi azért csinálja, mert szakított vele a barátnője három év után, és most mindent tűzre vet, ha közelebb lenne, talán őt is, én Ibrahimtól keresek valamit, hogy tőle szabaduljak meg, nem is tőle, a hülyeségeitől. Felvetettem, biztos tanácsos-e szélvész idején máglyát rakni, no nem mintha lenne a közelben bármi növényzet, ami le tudna égni, legfeljebb a kertész humorából hámozott narancs formájúra nyírott bokrok az út mellett, azokért meg nem kár. Ők se voltak se cserkészek, se úttörők, azt mondták, hát akkor gödröt ásunk. Arról már nem szól a fáma, hogy mivel, mert ásónk az nincs, de szerintem ha adunk egy negyeddínárost a munkagépesnek a szemközti építési területen, kicsit megengedi, hogy kölcsönvegyük a markolóját. Feltűnt, hogy Yoshihiko nincs közöttünk, tanul, hát azt hogy képzeli, felmentünk, és rátörtünk a szobájában. Ezekre az órákra annyira nem emlékszem, az biztos, hogy jót mulattunk, az is, hogy Yoshihiko harminc képeslapot írt meg, és az is, hogy Takumi magától összeállította, és a tizedikről nyitott ablakban a világba kiáltotta azt a mondatot, hogy „te buta kurva”. Erről aztán igazán nem én tehetek, bár megint egybevágnak sajnos a jelek, hiszen talán több tíz kilométerekre nincs egy másik magyarul tudó lélek, de tessék kérem elhinni, hogy én nem segítettem neki. Nyelvzseni. Aztán mesélt pletykát Ibrahimról, állítólag ő maga mesélte, de azért gyenge a láncolat, nem szabad készpénznek venni, hogy volt négy felesége, majd elvált kettőtől, és kipótolta őket egy újabbal, és a diáklányok sem idegenek tőle. Kékszakáll. Takumi továbbment házalni, mi is, lejöttünk az elsőre, a tajvani Alihoz (az ő szobájában még nagyobb a fagy, mint az enyémben), mert Yoshihiro hallotta, hogy mindenféle ismeretlen úton megszerezte az I am legend (a magyar mozikban Legenda vagyok?) című legújabb filmalkotást (igaz, egyszerűsített kínai felirattal, de a halálhörgés kínaiul is csak „ááá”), és nagyon reméltük, megosztja velünk is. Meg hát, nagyon rendes, tőlem cserébe megkapta a magyar Vámpírok bálja cd-t, majd’ kiugrott a bőréből. Yoshi aztán hajnali kettőkor beállított hozzám, hogy megnézte a filmet, beszéljük meg. Mondom nekem még húsz perc hátravan, de ha kivárod, felőlem. Hajnali négykor távozott, addig fikáztuk a filmet, meg mesélt a barátairól, és hogy ő is egy afféle lelki szemetesláda, hogy hajnali négykor felhívja a kisírt szemű lány, hogy meg akar halni, mert otthagyta a barátja, mire kölcsönkéri a haverja motorját, és harminc kilométert furikázik, csak azért, hogy meggyógyítsa a lelki sebeket. Ez tök önfeláldozóan hangzik, de ő utálja, és leszögezte, hogy többé nincs 0-24 órás nyitvatartása, és instant lelki béke házhozszállítást sem vállal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szabolcs 2008.01.08. 12:55:46
www.paci.gov.kw/eng/CivIdStatusE.aspx