Május 16. A Badr órájára készítendő bemutatón dolgozok. Bartók Béla életéről, és munkásságáról írom. A zeneszerzőt itt senki nem ismeri, így a nulláról kell indulnom. Olyan szavakkal egészülhet ki mindennapi arab szókincsem, mint adagio, disszonancia, ötfokúság, kvartugrás. Természetesen, csakúgy mint mindenki más előadása esetében totális érdektelenségre számítok, de majd belecsempészem a szokásos kis huncutságaimat, ami mindig csökkenti a horkolók számát. Két kuvaiti szakkönyvet használok. Mindkettő a Kuvait University óvó szárnyai alól került ki, az egyik Yusuf al-Laysi: Bevezetés a zenébe (pontosabban a zenetörténetbe), a másik, minőségibb, és terjedelmesebb munka címe Nacionalizmus a huszadik századi zenében (a nacionalizmus nem a legjobb szó itt, inkább nemzeti hatásnak lehetne szabadon fordítani), ezt már egy doktor írta. Szemét dolog tőlem, hogy szóvá teszek átírási zűröket, de képzeljük magunkat egy muzsikusvérű kuvaiti helyébe, akit rákényszerítenek, vagy épp önszántából akar megfürödni Bartók zenéjének tengerében, és csak ezekhez a könyvekhez jut hozzá, hát hogy olvassa ki a magyar szavakat? Hemzsegnek a nyomdahibáktól. Az arab csak a hosszú magánhangzókat jelöli írásban, ezért a külföldi szavakat mindig így írják át, vagyis kell idő, amíg leesik, hogy a „súnburdzs” az Schönberg. Ezt az átírást, és lehetséges olvasatait fogom most vesézni. Az első mondat azzal kezdődik, hogy Bartók 1881-ben született „nádzsísztzntmíkáúsz”-on, értsd, Nagyszentmiklóson, de hogy mi az a nyolc lengyel módra frontális ütközést elszenvedett mássalhangzó, rejtély. Rendesen átírva ez „nádzsszíntmíklús” lenne. Románul ez Sînnicolau Mare, itt az átírás pontos, de a „Mare” lemaradt. Erkel László esetében a vezetéknév stimmel, a László viszont „Lázáw”, vagy mi. Ha át is van írva ”lászlú”-nak, kell hozzá a kétszámjegyű dioptria, hogy valaki félreolvassa a kéziratban.  A Kossuth-szinfónia le lett rendezve annyival, hogy Bartók egyszer írt egy olyat, hogy „Kúszút”. A fábólfaragott királyfit úgymond „Faemír”-nek fordították (az emír tkp. megfelelő szó ide szerintem), de a kedvencem A csodálatos mandarin.  A doktor könyve (ami Nagyszentmiklóst, Kossuthot, és minden mást jól ír, épp csak a kották vannak benne fejjel lefelé) „A csodálatos kínai bölcs”-nek fordítja, a másik könyv pedig „A csodálatos narancs”-nak. Nem fejti ki, de bizonyára egy beszélő déligyümölcsöt képzelt el a darabba, ”hámozz meg, és teljesítem három kívánságodat”-jeligére. Csak érintőlegesen akartam foglalkozni a Kékszakállúval, de amikor egy fordítási apróságot kérdeztem Ksawerytől (hordja a pólót), úgy alakult, hogy három órát ültünk felette. Legalábbis a librettó felett, és ha Bartók zseni volt, akkor a szövegíró Balázs Béla is. Én feltétlen szerelemmel szeretem már a művet, ha a zenét nem is nagyon értem. Ksawerynek lefordítottam angolra, ő is a rabja lett, aztán egy recefice arab fordítást csináltunk. Az előadásom súlypontja kissé áthelyeződött Bartók életéről, és teljes munkásságáról erre a műre. Sajnos nem kerülhettük el az egyszerűsítést, durvább szóval a lebutítást, egyszerűen azért, mert nem értenék meg az apróságokat, és a nyakam tenném rá, hogy Badrnak mesélhetek én feleséggyilkosságról, fortissimokról, nem igazán fogná fel a lényeget. Muzsikával, szóval, és képpel is próbálom majd elmagyarázni a dolog nyitját, a szimbolikát a többieknek, hát, kíváncsi leszek, mennyire lesz hatásos a dolog.