Április 20. Yaqoob, és Szindbád megint, sokadjára, most éppen ötvözték Gulliver utazását Lilliputba egy Rómeó és Júlia szállal, borzadály. Utána azt mondta, akkor most megírjuk a félév harmadik tesztjét, amit en bloc el is felejtettem, hogy ma lesz, na nem mintha lehetne rá készülni, mert vagy értem a szöveget, vagy nem. Értettem. Azt hittem, ma csinálunk valami próbát, vagy affélét, de nem, helyette a szünetben elmentünk a lányokkal fagylaltozni, és pletykálkodni, a kettő együtt jobban csúszik. Paulina kérte rajtam számon, ismerem-e a melltartóméreteket (igen), mert a barátja nem, majd Klára szája volt a téma. Én is, ők is megnyugodtunk, hogy nem mi voltunk az egyetlenek, akiket elborzasztott. Visszamentünk Badr órájára, de új leckét vennénk ma, és holnap lesznek csak a bírósági jelenetek, így Badr nem érezte szükségét az óra megtartásának. Leléptünk. Lameed órája előtt a lányok nagyban gyakorolták következő órára az előadandó részleteket, némelyek esetében egy óvodásnak kifejlettebb a metakommunikációs eszköztára, de ők úgy tartják, akik a tévében vannak, azok mind színészek, és azok is így csápolnak, ha beszélnek. Röpdolgozatot írtak, amit a szokásos nyöszörgéssel sem sikerült eltörölni, utolsó kérdés az volt, ami a legnagyobb fejtörést okozta, „nevezz meg hármat a hét szentség közül”. Még mielőtt bárki a fejéhez kapna micsoda műveletlenség, gondolja meg, hányat tud megnevezni az iszlám öt pilléréből. Belementünk az egyik pillérbe, az adakozásba, ami az iszlámban kötelező, keresztények közt ugye csak „ajánlott”. Lameed kitérőt tett, mennyire szeret idejönni ebbe az osztályba, mert véleményt mondanak, érdeklődnek, nyíltak, stb. Rátért egy kendős történetre (már nem tudom, hogyan), hogy a húga nem viselte, de a férje kényszerítette, mondván, mit szólnak az emberek. Egy másik ismerőse olasz, keresztény, és magától viseli, mert tudja, hogy elvárják tőle. Ezután azt mondta Törökországról, mint szekularizált iszlám államról, hogy ott az egyetemen nem hordhatnak a nők kendőt. Na, erről fogalmam sincs, majd megkérdezem a csajokat, hányadán állunk, mert ez nekem kicsit sántít. Nem tudom. A végén még annyit tett hozzá az egészhez, hogy a gyereke múltkor megszólalt, „üss meg, de ne büntess azzal, hogy elveszed a laptopomat!”. Délután leszaladtam Annáékhoz Fahaheelbe, átvenni egy pár vitamint, amit hazulról küldtek, mert a menzakajában épp minden van, csak az nem. Már zöldség sem nagyon van, de új köret van, ez pedig a rizs tésztával keverve. Annáék is eljönnek a színházba, engem a szlovák vliágosító, Elena fog levinni, jó kis társaság lesz. Este felszaladtam Yoshihikohoz, kölcsönkértem a keleti fejkendőjét, mert Badr kérte, hogy kuvaitit csak jelmezben játsszak.