Április 19. Színházba megyek csütörtökön. Kedves magyar barátom, Éva elhívott a KLT egyik utolsó előadására, oda, ahol én dolgoztam decemberben, utolsóelőtti előadás, mert elbontják az épületet. Remélhetőleg ez nem jut a magyar színházak sorsára, mert már itt is beígértek egy szebbet, nagyobbat, és főleg biztonságosabbat, mert az épület hosszú ideje majdhogynem életveszélyes állapotban van. Tim biztos alig vár engem. Háromra elmentem a lány-sakanhoz, találkoztam Paulinával, Viktóriával, és Esrával, beültünk a közeli CoffeeBean kávézóba, ugyanoda, ahol a Szentestét is töltöttük. Mellettük valami fatális véletlen folytán Khálid ült Lameed órájáról, a nagyon művész srác, pár ismerősével azon foglalatoskodtak, hogy a Macskák Memory-jára egy új dalszöveget írjanak. Megcsörrent közben a telefonom is, mindenki nézett, hogy lehet ezen a nyelven egyáltalán beszélni, kukán vigyorogtak, hogy a szavak végeit sem találták a mondandómban. Hát, sokszor én sem az övékben. Több, mint három óra munkával létrejött egy ötoldalas arab szövegkönyv, ami impozáns ugyan, de tele van gyermekbetegségekkel, ami a hatást, időzítést illeti. Hiába, nem tudtak, egész pontosan Paulina nem tudott elszakadni a horrorisztikus kliséktől, tehát abból nem engedett, hogy a férj verte a feleségét, ami röhej, nyilván előfordul, de bizonyára ritkábban vegyesházasságban, és ezerféleképp tönke lehet tenni az emberek életét, én másra hoztam volna ki az egészet, áh, mindegy, szerintem tök sablon, és az élethez sok köze nincs. A nagyobb hülyeségeket igyekeztem kigyomlálni, Paulina egy helyütt még a Koránt is bele akarta keverni, úgy kellett leállítani, hogy egyrészt te ahhoz nem értesz csillagom, másrészt meg itt ül szemben a muszlim Esra, és ő is kézzel-lábbal tiltakozik, joggal. Az ő ötlete volt az egész, így tele van a vélt európai túlzásokkal, amik bizonyos esetekben persze lehet, hogy igazak. Lássuk a sztorit, a Bírónő szerepében Esra, Marie Szuflé, a francia vádlott szerepében Viktória, a Szingli Ügyvédnő Paulina, és Mohamedalihaszanhuszejn, a férj, nos, én.

A bíróság okkersárga épülete előtt aranyrögökként gyöngyöznek a kavicsok a fülledt melegben, míg odabent egy alig tízfokos teremben vádak és érvek végeláthatatlan küzdelmében lengetik az igazság életlen, de a törvény éles szablyáját egy francia nő feje felett.  A Bírónő felvezeti a tárgyalást, szalám alejkum, a Vádlottat a reptéren kapták el, a négyéves lányával akarta elhagyni az országot, a férj hozzájárulási papírját megtalálták nála, de az aláírást a nő hamisította. Ügyvédje kérdéseiből kiderül, öt éve házasok, hét éve ismerkedtek meg, ugyanannál az újságnál dolgoztak, a csaj szerkesztő volt, a fickó meg mit ad ég, tulajdonos. Szaladtak az oltár elé, ripsz-ropsz jött a baba is. Először minden szép volt, de a fickó elkezdett féltékenykedni, nem engedte ki a házból sem, a csaj meg már régen feladta a munkáját, mert szégyen, ha egy kuvaiti neje dolgozik. Nem tudott magával mit kezdeni, a férj meg néha odasózott (egyáltalán nem illik ide, de Paulina akarja… ő dolga). A gyerek növögetett, akkor az apa talált egy csodajó férjet a lányuknak, aki mellesleg ötéves, és leendő vőlegénye az unokatestvére, aki húsz évvel idősebb nála, és per pillanat házas. A férj érvel, hogy milyen remek ember, jó muszlim, a vagyon családban marad, stb., mindent megadott a családnak, és azért nem engedte a nőt sehová, mert ez az ő védelmét szolgálta. A pofonokról mutatnak egy kórházi látleletet, amire a férj rávágja, hogy a folt csak baleset lehet, és ezt is ellene akarja felhasználni, a látlelet is bizonyára hamis, mint a reptéri engedély. Eddig a nőt hallgatták meg, a fickó csak bele-beleártotta magát, az ügyvédnő lelkesen tiltakozik, minden második szava ez, de javarészt elutasítják. A férj (akinek ügyvédje nincs, de a bíró felé húz) vádol, és kifakad, hogy a nő a lóvé miatt ment hozzá, majd az ügyvédnő utolsó érvével arra célozgat, nem ez volt a kuvaiti első európai házassága, ami másfél év után egy hangos válással ért véget, mire a férj kiakad, hogy igen, mert egyik európai nő sem megbízható, és ismét nagyot csalódott. Igazi primadonnaszerep. A Bírónő meghozza az ítéletet, a kislány marad a férjnél, a nőt lecsukják három évre, és a férj azonnal beadja a válókeresetet. Happy end. Ez az egész így elég koholtnak tetszik, pedig biztos megvan ennek a törvényi háttere, én ehhez nem értek. Egyáltalán nem így vezettem volna sztorit, és részletesebben kitaláltam volna, milyen más, logikus, és nem feltétlenül erőszakos  okok vezettek a végkifejlethez, de ez van. Paulina felhívta szíriai örmény barátját, Petert, és elhívott bennünket vacsizni. Esra elment haza, mert azt mondta, dolga van. Mi meg ki Salmiyába, vettünk pár szendvicset, és andalogtunk az esti tengerparton egy kis ideig, mert a lányoknak korán van a takarodó. Peter megint volt olyan rendes, és hazahozott engem is.