Április 13. Yaqoob ismét elővette a japán rajzfilmsorozat egyik epizódját, most új főellenség is van egy fogatlan boszorkány szerepében, de Szindbád állja a sarat. Paulina, és Viktória ezután leléptek Khalidiyába, az ösztöndíjukért, a második órán még mindig Klára szövegét olvastuk, és úgy tűnt, nem jutottunk közelebb a végéhez. Holnapra valami kirándulásról volt szó, de utána ha törik, ha szakad, új leckét kezdünk. Megkaptuk a múltkor írt teszt eredményét, egészen jól sikerült, meglepően jól. Takumi jött ma be vihogva, hogy most mennek Salumival, Krisztinával, Ksaweryvel Iránba, és épp most robbant egy bomba Shirazban, és valami száz embert ölt meg. Jó utat, gyerekek. Én Badr óráját találtam arra alkalmasnak, hogy elmenjek Khalidiyába a március havi ösztöndíjamért, a buszon lám, csak kivel találkoztam, Adíbbal. Utána felajánlottam, menjünk el ebédelni, a City Centre-ben van az az amerikai álolasz pizzeria, és még félárú kuponom is van, így kb. 500 forintot fizettük fejenként az „amennyi beléd fér” büféebédért. Beszélgettünk, tervei nincsenek, ő igazából aludni szeret, majd kitalálja, hogyan lehet azzal pénzt keresni. Esetleg hálózsákot meózhatna. Kiderült, Magdy apja, és az ő nagynénje anno a tank ellen egyedül kiálló egyetemista brancsában volt a Tienanmen téren. Nekik semmi bajuk, és virulnak, csak érdekességként mesélte, ha már felhoztam a témát. Ő úgy tudja, a cseh Klára odahaza készenlétben tart egy vőlegényt, de akkor mit kavar Haddzsival? Lameed órája előtt a lányok hozták az értelmi színvonalat… üveggolyókat vagdostak a földre, a főkolompos egy szintén golyó alkatú egyszeri lány volt (aki a fekete ruha alatt narancssárga foszforeszkáló melltartót hord).

Pofátlanság tőlem a játékot szóvá tenni, mert ilyen ovis pacsizós játékot mi is játszunk Paulinával a szünetekben, úgyhogy bagoly mondja verébnek. A fő téma az órán a barátság volt, ki a jóbarát, és ki nem, és mivel épp a minap akadt újra a kezembe az ehhez is köthető „Egy botrány részletei” c. film (Notes on a scandal), ajánlom mindenki figyelmébe. Khálid ma önszorgalomból előadta Everyman egyik monológját, jajj, te jó ég. Bizonyára felbátorodott a múltkori előadássorozaton. A pólója viszont elárulta, hogy BAIA-s, (British Academy of International Arts) ami valami művészeti  szervezet, ahová ha szép összegeket befizetsz, elhitetik veled, hogy megtanultad az előadóművészetek mesterségét. Látható, én ebben nem hiszek, abban pedig főleg nem, hogy Kuvaitban hatékonyan lehet effélét tanulni. Khálid egyébként az egyik leglelkesebb, és legaktívabb az órán, és bár elég sokszor mond marhaságot, legalább érdekli a dolog. Csak nehogy túlértékelje a dolgokat.  Kimentünk a partra edzeni, aztán az egyik szervező, Csaba eltűnt egy kis időre, végül elment az idő, nem is voltunk elegen, be sem vittük a csónakot. Mikor visszajött, mondta, adódott egy kis probléma, az arab vezetőség jött a műanyag hisztivel, amit Ibrahim is nagyon szeret, látszatproblémákat komolyan venni, vagy problémákat kreálni, de türelmesen végighallgatta, és ezzel meg is oldotta. Ahogy Yaqoob szokta mondani, „arákum insalla gadan insalla”, holnap látjuk egymást. (Figyeljük meg, hogy a négy szóból kettő „insalla”!)