Március 6. Ibrahim már megint „tanított” a reggel. A cseh Klára alaposan elkanászodott, mindennel foglalkozik, csak az órával nem, és ezt elég zajosan teszi, és ha Ibrahim a szúrós bajuszával tekintetével kóstolgatja, akkor trillázva elkezd arabul hadoválni, isten tudja miről, és ezzel el is van intézve, mert Ibrahim azt látja, azok a mellek milyen jól beszélnek arabul. Mondjuk biztos marhára unja a csaj is, mert ő itt nem tanul semmit, unatkozik, és mégis be kell járnia, különben Ibrahim eljátssza vele az Othello nagyjelenetét. Yaqoob már megint aranyos volt, nem zavarja, hogy a felét nem értem a szövegértés példának, és segít, bíztat. Már megint röhej volt végignézni órán a társaságon, mert valamiért halálosan ciki nem érteni valamit, vagy épp nem ismerni egy szót. Mondjuk ez a kezdő csoportban is így volt, de ott nem nagyban ment a játék. A Badrrel való óránk az úgy elmaradt, ég tudja, miért. Hónapok óta rágják a lányok a fülem, hogy szeretnének valamit olvasni tőlem. Én odaadnám nekik, de kellene egy pár év magyartanulás, hogy meg is értsék. Ma megint kaptam egy jó adagot, hogy olyan kíváncsiak, és szeretnének nevetni, és megint annyiszor elmondták, és én megint annyiszor válaszoltam nekik azt, hogy az én csökevényes angolommal képtelenség ezt lefordítani, hogy végül gondoltam, miért is ne, így megpróbálkoztam egyik (koraszülött) gyermekem angolra való átültetésével. Azt hittem, rosszabbul sikerül, és bár az biztos, hogy a mondattani, és stilisztikai hibák kimeríthetetlen példatárát alkottam meg, hátha tetszik majd nekik. Este átjött Ksawery a szövegért. Elolvassa, kommentálja, kijavítja, mert ő kétségtelen jobban tud nálam angolul. Átgondoltam aztán, és hasznot is húzhatok ebből az érdeklődésből. Műfordításra soha nem lenne pénzem, így viszont csinálok egy rossz fordítást, és ahogy kézről-kézre adogatják a többiek, szépen lecsiszolódnak a hibák, és még örülnek is, hogy segíthetnek javítani. Nyilvánvaló, hogy a „tisztázott” változat is a valódi irodalomtól messze távol áll, de mókának nem utolsó. Amikor odaadtam, feleannyi izgalmat sem éreztem, mit máskor, ha elolvastatom az írást, talán mert takarózni tudok, és el tudok bújni a nyelvi hibáim mögé.