Első dolgom volt ma lekérdezni a személyim állapotát, még mindig feldolgozás alatt, remek. Takumi szerint az övék Haddzsival azért mehetett ilyen gyorsan, mert az övékét egyszer már elvesztették, már az egész igénylőlap-csomagjukat. Szerintem ehhez nincs köze, viszont nekem nincs időm, és türelmem arra, hogy elveszítsék, és újra beadjam. Potban ötkor felhívom Yoshit, miután nem találtam sehol, hát hívtatok tüzelni, mi a helyzet. Ó, hát azt ő tökéletesen elfelejtette, most valahol a városban van, majd olyan harminc-negyven perc múlva ér vissza. Gratulálok. Mikor visszajött, mentünk a töbiekért, mind aludtak. Takumit megértem, mert ő még egy kicsit beteg, de Yoshihiko… délután öt óra. A szobájában tett látogatásnak köszönhetően ismertem csak fel a jó hírt, hogy a Jarir Bookstore, aminek Hawallyban van kirendeltsége, Keifánban, a City Centre-től nem messze egy új boltot nyit! Ksawery tapsikolni, meg táncikálni fog örömében (nyilván polonézt), ha meghallja. Ezt mindenképpen meg kell majd néznem, igaz, nem olcsó, de ott kétszer akkora a választék, mint az al-Muthannában. Nézzük csak, ki mit hoz magával a máglyára: én pár régi leckémet, amiket Ibrahim javított, Yoshihiro az arabkönyv néhány kifénymásolt lapját veti tűzre (valamint hozza az étolajat, ha szítani kell a lángot), Takumi természetesen az exbarátnője cuccait, Yoshihiko pedig egy papírt, amit Fullától kapott. Ennek is megvan ám a maga jelentése, egy időben tette neki a szépet, de most Takumi vetette ki rá a hálóját, és úgy néz ki nem viszonzatlanul, ezért akarja lezárni ezt a sosemvolt szerelmet. Hagyjuk rá. Kimentünk a szemközti pusztába, a tegnapi szél elcsendesedett, így az nem volt probléma, viszont a föld befagyott, úgyhogy Yoshihiro egy nagyobb homokdomb tövébe kapirgált egy kis mélyedést egy bottal. Persze csak reméljük, hogy nincs a közelben kóbor gázvezeték, vagy bármi, egyvalaki őrt állt, ha a füstöt a mushrif megorrontaná, akkor homokot a tűzre, és futás a szélrózsa minden irányába. Egyébként ha bárki kérdezte volna, és azt mondjuk ez pusztán vallási dolog, mert tűzimádók vagyunk, vagy hasonló, nem hiszem, hogy nagy tragédia lett volna. Megszabadulván nem kívánt emlékeinktől, hazafelé Takumi mesélte, hogy voltak a minisztériumban átvenni a személyit, de ez csak félig sikerült, mert Haddzsi nem vehette át a sajátját, csak 20KD, azaz kicsit több, mint tízezer forintnak megfelelő összegért, merthogy állítólag késett. Hogy ezt hogy kell érteni, nem tudja senki, mert hát ugye Takumival sem volt semmi efféle probléma, kiderült viszont, hogy anno Salumivel volt, és neki állítólag ki is kellett fizetni ezt az összeget. Én most jelzem, hogy erre nem vagyok hajlandó, Haddzsi sem volt (szegény nem is tudja, mert kölcsönadott fűnek-fának, és nem adják vissza), írt egy panaszlevelet valami ottani főnöknek, és tüntetőleg vár. Nem mintha sokat adnék arra, hogy bárki venné a fáradtságot, hogy azt a levelet elolvassa, de hátha összejön neki.