A legfrissebb pletyka szerint Shahadék 29-én akarnak kimenni a sivatagba. Erről még a többi tajvani sem értesült, így valóságalapja kétséges, mindenestre azért érdemel figyelmet eme képződmény, mert aznap van Yoshihiko szülinapja. Bábá Mohamed kérdezte ebédnél, meddig is tart a szünet, sikerült teljesen elbizonytalanítania engem is, ma, vagy holnap van az utolsó nap, de legyen már vége! Komolyan, még az is hiányzik, ahogy Ibrahim egy jó megoldás után belebúgja az éterbe kicsit kéjesen, kicst karcosan, bajuszának szálait külön ritmusra rezegtetve, hogy ya salam! Bementem a piacra, hogy nézzek pár… valamit, magam sem tudom mit, hogy karácsonyibb legyen a hangulat. Az egyik kisboltban állok, nézem a kínai vackokat, akartam is venni valamit, de meggondoltam, mert eltűnt a boltos. Ekkor bejön három suhanc, és rezzenéstelen arccal kezdik pakolni sutyiban a bizsut a szatyorba. Rajtuk felejtettem a szemem, a srác észreveszi, rámmosolyog, valami erőltetetten én is vissza, de gondoltam jobb lesz elhagyni a terepet. Simán lenyúlják az egyébként harminc, és hatvan forintos nyakláncokat, fülevalókat, beteszik majd egy borítékba, és bedobják szívük fájóan szeretett választottjának kertjébe (akit csak egyetlenegyszer láttak, a négysávos autópálya túloldalán egy rózsaszín terepjáróban ülve), vagy mint a kémfilmekben a közparkban cserél majd gazdát a csecsebecse. A harminc, meg hatvan forint azért nekik más. Ez ellen szól, hogy három hónapja vagyok itt, de most láttam először profi koldust. Az én szívem azonban zordon, és rideg, kövét egy elhagyott fél láb nem töri meg (és a napi kecskerím is letudva mára). Most sem jártam nagyobb sikerrel, mint eddig, de találtam egy angol antikváriumot, ahol egészen olcsón juthatok hozzá angol irodalomhoz, valamit Yoshinak vettem ajándékba (csak úgy, mert hivatalosan nem ünnepli) Monopoly koppintást, az egész arab, a kivitelezés szánalmas, és a hátán még egy mászókás társasjáték is van, hivatalosan „Business” a neve.