HTML

300 nap Kuvaitban

"Zavarban voltam, mert épp imaidőben értem haza, és az emeleti imaszőnyeg csupán két méterre van az ajtómtól...richtig ilyenkor nem találja a kulcsát az ember..."

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Címkék

Címkefelhő

Friss topikok

2008.05.19. 19:53 -md-

Kétszáztizenhetedik nap – „Tudom, tudom, Kékszakállú, mit rejt a hetedik ajtó.”

Május 18. Mivel tegnap is hajnali háromig még Bartókot csinosítgattam, a szent cél érdekében feláldoztam Yaqoob óráit az álmok oltárán. Bementem Badrhez, kérdeztem, van-e kivetítője. Van, csak olyan, mint a tévé a körzetiorvos várójában, nem működik. De van. Utálom a PowerPointos prezentációkat, de most megerőltettem magam, és csináltam egyet, ráadásul arabul, ami azért is művészet, mert a gépemre nincs arab nyelv telepítve, és bötünként kell beilleszteni. Úgy alakult aztán, hogy nem is volt szükség a kivetítőre, mivel Badron kívül Paulina, Viktória, a thai Maryam, és Shams jöttek csak el órára a huszonakaárhány tanulóból. A francia Maryam, és a német muszlim Ászia (aki a lányok szerint úgy táncolt valami esküvőn, amin voltak, mint a diszkókirálynő, pedig fotózni sem engedi magát. Hogy vöröshajú, szemüveges, azt nem tudom, mert a haját még soha nem láttam) csatlakoztak a kezdőcsoportból. Éppen megtelt az első sor a teremben, tehát más választásuk, mint a figyelem, nem volt. Badr is igen feszülten figyelt, még jegyzetelt is, egyik ámulatból a másikba estem. Tulajdonképpen tetszett nekik, és bár úgy döntöttem, nem kínzom őket a zenével, mégis lejátszottam A kékszakállú herceg várából az ötödik ajtót, a birodalmat, a választás önző, mert azt a részt nagyon szeretem. Külön köszönöm Ksawerynek, hogy javította hibáimat az írás során, nélküle nem lett volna ilyen jó a végeredmény. Mondjuk szerintem borzalmas volt, de ez nem számít. Maradt még idő, kérdés nem volt, így Badr Shams előadása felől érdeklődött. Ő nem mára tervezte, de mégis előadta Sibawayhiról, a híres grammatikusról szóló írását. Badr ezt látványosan unta, és ránézett az órára is, hogy bár negyvenötig tartana az óra, már húsz van, mennie kéne (!), így a nyomásra Shams kénytelen volt lerövidíteni mondandóját. Badr elviharzott, pedig ki akartam használni az alkalmat, hogy közöljem vele, a vizsga előtti napon utazok el. Az alapján, amit a többiek előadásáról tudok, én voltam az egyetlen, aki nem arab-iszlám témát választott, viszont a többiek elmondása szerint azon egyetlen is, akit Badr teljes figyelemmel hallgatott. Holnap Ksawery iszlám bankrendszere kerül terítékre, sajnos nem fogom hallani, mert a szír követségen leszek.

Lameedon a salemi boszorkányhisztéria. Feltett egy kérdést, ki olvasta A skarlátbetűt, én gyanútlanul feltettem a kezemet, de amikor körbenéztem, és én voltam az egyetlen, és megkért, hogy akkor meséljem el. Jobb szeretek „láthatatlan emberként” csak megfigyelni azon az órán. A fő vita az volt, hogy „nyilvánvaló, hogy a nők képesek vágyaikat kordában tartani, míg a férfiak erre képtelenek, őket ez vezérli”. Pro és kontra jöttek érvek, de a közmegegyezés a tétel helyességében nyugodott. Ez persze elég általános dolog, és halkan megjegyzem, nem egy lányzót ismerek, aki a fent vázolt elmélet tökéletes cáfolata. Egy másik dolog is szóba került, mégpedig „ha egy amerikai elmegy valami éjszakai szórakozóhelyre, ha nő, akkor rögtön cemende, ha meg férfi, akkor csak laza”. Érdemes figyelni a szóhasználatot, hát ugye az fel sem merül, hogy kuvaitiak legyenek a szereplők, mert azok nem járnak ilyen helyekre, amilyen helyek természetesen Kuvaitban nem léteznek. Miért is lennének, amikor jut nekik más, ugye, hadd idézzek egy kis passzust az origo.hu szexturizmus témában írott cikkéből:

„A statisztikák szerint 2005-ben több mint 7 millió turista kelt útra az arab országokból, s ennek 70 százaléka, 4,8 millió turista Szaúd-Arábiából származott. Második helyen az Egyesült Arab Emirátusok áll 1,6 millió emberrel, Kuvait a harmadikon 1,3 millióval és Omán a negyediken 700 ezerrel.”

http://www.origo.hu/utazas/20080510-szexturizmus-utazas-indonezia-jakarta.html

Óra után kapok egy sms-t, hogy fél négykor találkozó a lányokkal, kalligráfiamúzeumba magyünk. Csoda egy művészet, menjünk, kiderült, ez a Táriq múzeum egyik gyűjteménye. Korábban lett volna már lehetőségünk menni a sakannal, de kihagytam a rossz reklám (nagyon régi dolgok), és más körülmények (alvás) miatt. A múzeum csodálatos, nagy, és érdekes gyűjtemény, és nem mellesleg valódi régi dolgokat lehet látni, nem úgy, mint a Nemzeti Múzeumban. Két órát időztünk ott, nagyon kedvesek voltak, megkínáltak teával is. Igazi szépségek a falakon. Közben Viktória megkért, verjem meg bolgár barátját, Shabant, aki tíz napja fel sem hívja. Ennek a kapcsolatnak bizonyára annyi. Paulina arra kért meg, ha nyerek a lottón, vegyek neki egy traktort. Ez egy bűvös szó, lengyelül, és bolgárul is ugyanazt jelenti, megígértem, ha módomban áll, építeni fogom traktoristalány karrierjét. Megéheztünk, Ksaweryről kiderült, hogy 24 órája nem evett a bolond, mert nem bírja már a menzát. Én se, de ha nem enném meg, és ha csak egy étkezést is kihagynék, sokkal-sokkal rosszabb állapotba kerülök, mintha megeszem. Vitáztunk, hová menjünk enni, a személyzet hívott nekünk egy taxit, de nem tudtuk eldönteni. A városba be nem akartunk menni, mert mindig oda megyünk, szóba került a Hawwaly negyed, de senki nem tudja, mi van ott, a bevásárlóközpontot igen, de oda nem, és mit mondunk a taxisnak, akkor hova vigyen, szóval az a helyzet állt elő, hogy öten néztünk egymásra, hogy nem ismerjük a várost, és nincs egy hely, ahová mehetnénk. Az fel sem merülhet, és az ötletek lehető legrosszabbika, hogy a taxisra bízzuk magunkat, kivált, ha egyiptomi az illető. Azok a legpofátlanabbak, egyszerűen el kell küldeni őket a fenébe, és szerezni másik kocsit. Végül a városba mentünk, Burcu, mert ő is ott volt (végre jól kibeszélgettük magunkat hosszú idő után) javasolt egy kis török étkezdét. Nagyon jó hely, a pincér értékelte, hogy én is beszélek törökül, és az étel is jó volt, szép nagy emberes adagok. Még egy fagyi volt a ráadás, amivel aztán mindenki elrontotta a gyomrát. Itthon, ahogy leszálltunk a buszról, összefutottam Takumival, ő is megy holnap a szír követségre, ő meg Yoshihikoval utazik Szíriába, két nappal utánunk. Hát, nem tudom. Remélem, azért mi külön utazunk a másik Yoshival, összefuthatunk, persze, de nem biztos, hogy szeretném hosszabb távon élvezni Yoshihiko, és Takumi társaságát, imádom őket szó se róla, de kisebbségbe kerülnék három japán ellenében, noha Yoshihirot azért lehet manipulálni.

1 komment

Címkék: lanyok tanora elmentem japanok lameed


A bejegyzés trackback címe:

https://300nap.blog.hu/api/trackback/id/tr26477425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kati 2008.05.20. 16:48:17

Na akkor ez ide passzol :Kettös élet Szaud-Aràbiàban . www.geographic.hu/index.php?act=napi&rov=3&id=11645
Nem nagyon harapok az ilyen életstilusra :-)))
üdv vagy salem aleiku .-)
süti beállítások módosítása