Május 9. Háromnegyed tízre kellett megjelennem az Aquaparkban, így három hónap után először lementem a menzára reggelizni. Megbántam, felpattantam a buszra, ami sajnos csak a Dasman Square-ig vitt el, onnét gyalogszerrel kellett megtennem az utamat, baromi meleg volt, két táskával, és nem engedtek át egy építkezésen, pedig ékes arab nyelven kértem őket, légyszí, hadd ne kelljen kerülnöm. Végül vágtával ugyan, de odaértem pontosan, de hogy minek, azt nem tudom. Kuvait, az időszámítás teljesen más. Az első versenyt tízre tervezték, tizenegykor még vígan ragasztgattuk a reklámmatricákat a hajóinkra (a Qualitynet szponzorál, és ugye muszáj). Nem is az első körben voltam, hanem később, így elszórakoztam az Aquapark medencéjéban az egyik magyar kissráccal. Hogyan néz ki egy kuvaiti vízipark? Először is itt is vannak napok, kizárólag nőknek fenntartva. Fényképezőgépet bevinni, és fényképeket készíteni a park területén tilos (ennek ellenére most sokan hoztak, de arról szó sem lehetett, hogy a fürdőzőket fotózzák, csakis a versenyt). A fiúk nagy többsége bermudaszerű fürdőnadrágban feszít, ami alatt ott van az alsónadrág is, és fenenn hirdetik, hogy a fenekük Giorgio Armani feliraton nyugszik, így fürdenek. A lányok is érdekes témakör, mert mindenki vallási „erősségének” megfelelően öltözik. Vannak azok, akik le sem veszik a fekete borítást, és a víz közelébe sem mennek, csak ott vannak. Vannak azok, akik valami egész testet takaró fürdőruhában, és természetesen fürdősapkában fördőznek. Vannak olyanok, akik színes kendős öltözékükben fürdenek, és vannak, akik simán farmerben, és pólóban, aki ennél lejjebb vetkőzik, az jó eséllyel európai, vagy még nem volt meg az ötödik szülinapja. A nők a kisebbség, a fürdővendégek döntő többsége hímnemű. Miközben élveztük a remek medencét, megindultak az első futamok, a hegesztett hajón, azt hiszem a férfi, és a női előfutam is. Szponzor szerint nézzük a csapatokat: DHL, Toyota, Sultan Center, American University, Lay’s, Qualitynet. Azt hiszem, ennyi, a Red Bull is kint van, és ingyen osztogatja az italt, ami mozgásban tartja Kuvaitot. A versenyszámok két hajótípus közt oszlanak meg, ugye a hajók olajoshordókból állnak, van kötözött, és a hegesztett hajó. Férfi-női-vegyes számok, de nem mindet indítottak, úgy hiszem (nem követtem annyira az eseményeket, és az agyam alakalmatlan efféle dolgok memorizálására). Az első két futam után következett az imaszünet déltájban, akkor egy óráig félretettek mindent, én meg sms-t váltottam Ksaweryvel, és Viktóriáékkal. Ők érkeztek elsőnek, Viki, Paulina, Peter, és Maryam, mondtam, a kapunál találkozunk. Én már feszítettem a csapat egyenpólójában, így mondtam a jegyszedőnek, hogy ők (a bolgár, a lengyel, a francia, és a szír) a magyar csapattal vannak, és ha nem jönnek be, hát nincs verseny, bekövetkezik a nemzethalál, de előtte még nukleáris csapást mérünk Kuvaitra. Nem akart nagyon hinni, mert a nevük a leadott listán nem szerepelt, a másét nem akarták kipipálni, de oda volt írva egy extra név is kézzel, így hát mondom, ők is lemaradtak sajnos, így beengedték őket. Ha kötözködtek volna (azaz logikusan gondolkoznak), hogy mégis, ha magyarok vagyunk mind, miért beszélünk mégis angolul, annyit mondtunk volna, hogy gyakorloljuk (az meg a másik, hogy nem egyvalaki kérdezte tőlem, hogy az angol a hivatalos nyelv Magyarországon?). Leültettem őket a kis napernyőmhöz, és vártuk Ksaweryt. Sajnos a jegyszedő kijelentette, ha a magyar miniszterelnök jönne is azzal, hogy ő lemaradt a lajstromról, akkor se hinné el, és nem enged be már senkit, aki nincs fent a listán. Ksawerynek így ki kellett fizetnie 3 KD-s belépti díjat. Összefutottam Nawallal, még a színházból, ő, meg egy barátnője jöttek nekem szurkolni, mondták, pompon nincs náluk, de megteszik, amit tudnak. Egyem a szívüket. Viszont hamarosan elkezdődött ez én számom is, a kötözött férfi. Az izzadós-evezős-kapálózós része nem érdekes, nyertünk, Ksawery szerint két hajóhosszal vertük a „nagy riválist”, a Toyota csapatát. Ünneplés, vízbeugrás, miegymás. A többiek panaszkodtak, hogy nem hoztak fürdőruhát, pedig ha víziparkba megy az ember, szerintem nyilvánvaló, nem a könyvtári olvasójegyet kell a táskába tenni. Ksawerynek írtam, hogy hozzon, de csak elfelejtette, így mint néhány keleti hím, alsónadrágban csobbant a vízbe. Én is kipihentem magam a medencében, majd a felette átívelő hídon Paulina, és Viktória jelent meg, hogy nem bírják tovább a meleget, sürgősen keressünk valami légkondicionált helyiséget. Mi nem értettük, mert remekül elpancsoltunk, de a medencén kívül bizony piszok meleg volt az idő. Akkor kitalálták, hogy el szeretnének menni valahova, hát mondom jó, de várjatok, még megy a verseny, aztán úgy alakult, hogy jó hosszan megvárattam őket, de visszacsábítottam őket az eredményhirdetésre. Fotó, érem, kupa, kézfogások, a Qualitynet csapatai három számban lettek első helyezettek, egyben ezüstérmesek. Egy extra díj is kijutott még, már nem emlékszem pontosan, de a legjobban mutató hajó, vagy efféle lehetett, ezt a rózsaszín hegesztett hajó nyerte el, amit edzésen lovagoltunk meg. Viszonylag rég volt már alkalmam egyszerre öt-hat fényképezőgépbe mosolyogni egyszerre, pedig ezt nagyon szeretem. Az érem, bár piros-fehér-zöld színű szalagra van felfűzve, nem a magyar színekre utal, hanem a kuvaitira, csak szalagban kihagyják a feketét. Ezt a teóriámat megdöntötheti az érem hátoldala, amire az van írva: „Made in Italy”. Elindultunk kifelé, Peter kocsija felé menet jelentette be Ksawery a nagy hírt, hogy elhagyta a zokniját. Hogy csinálja? Egyébként a kölcsönkért napolaja sem használt sokat, a vállam teljesen leégett a napon, az orrom is rákvörös, más helyeken egész ízléses barna vagyok, nem az a gusztustalan szoláriumbarna. A csapat többi tagja a követségre ment ünnepelni, én az ő társaságukat választottam, és Peterék kidobtak a Szúk Sharq-ban. Itt aztán négyesben (mert Peter lelépett Paulinával) mindenről beszélgettünk, kitárgyaltuk, kinek ki a kedvenc szereplője a Micimackóban, stb. Régen szórakoztunk ilyen jól, egész estig marháskodtunk.  Amíg a tengerparton sétáltunk a lányokkal, a lengyel egyszer csak benyögte, hogy esze ágában nincs visszajönni Kuvaitba, legfeljebb egyetlen esetben, ha elfogyott az olaj. Ugye, milyen jó szöveg? Kár, hogy tőlem lopta, én szoktam ezt fűnek-fának mondani, nem mintha értelme, vagy realitása lenne, de jól hangzik. Hízelgő, de le is szúrtam. Megjegyezte, hogy (ennek ellenére) ez az egyik legjobb napja volt itt Kuvaitban. Nekem hiányzott a katarzis. Nagyon jó dolog érmet nyerni, de korántsem annyira, mint állni a színpadon. Összehasonlíthatatlan, én nagyságrendekkel magasabban szárnyaltam a kérdéses minőségű Aladdin bemutatója után is a kórusban, vagy bármelyik másik fellépésem alkalmával, mint most. Az az igazi.

                A tegnapi Badr óráról, amit ellógtam: Salome, és Krisztina bandukolnak az úton, Badr jön kocsival szemben, és kérdőre vonja őket, hová-hová? Mondtak valami hülyeséget, hogy könyvtárba (pedig az az ellenkező irányban van), mert azt mégsem mondhatták, hogy a tanárúr órája helyett leárazott rózsaszín csipkebugyiért mennek a piacra. Badr megkérdezte, hány embert láttak, aki órára vár, mondták, négyet, mire Badr beletaposott, és hazament.

A képek itt.